2017-01-24 Szekeres Ferenc 2Comment

Bár sajnos a Star Wars Monopoly, Rizikó, Labirintus, és hasonló “tematikus” adaptációk kimaradtak nekem, azért néhány FFG kiadványhoz volt már szerencsém a Csillagok háborúja franchise-zal kapcsolatban (Birodalom vs. Lázadók, X-Wing, Imperial Assault, Star Wars: The Card Game). Az teljesen világos, hogy mind a Star Wars jogainak a birtokosa, mind pedig az FFG, mint játékkiadó, arra törekszik, hogy profitot termeljen. Igen, ezek csúnya, gonosz vállalatok, akik minden erejükkel azon vannak, hogy a mi zsebeinket kiürítsék. Ezért lesz az utolsó mellékszereplőnek is előbb-utóbb saját filmje, és ezért fog még sok-sok játék (köztük társasjátékok) is megjelenni, ami ehhez az univerzumhoz köthető. Elképesztő, de van olyan, aki képes ennek örülni…:P

Az egyik ilyen állomás a Star Wars: Destiny, azaz magyar megjelenésben a Sorsok. Minden erőmmel azon voltam, hogy ez engem ne érdekeljen. De tényleg, egy gyűjtögetős (2016-ban??? NEMÁR!!!) kockás, kártyás játék? Szóval bontogathatom a boostereket (kiegészítőket), semmi garancia nincs rá, hogy azokat a lapokat, kockákat szerzem be, amelyekre szükségem lehet? Meg mintha a kártyahúzás véletlenszerűsége, nehezen tervezhetősége nem lenne elég, nyakon öntjük még kockákkal is? Nyugodtan dőltem hátra, végre valami, ami miatt igazán nem kell félnem, kizárt dolog, hogy ebbe beszálljak… Aztán persze csak nem hagyott nyugodni a dolog, és egy szellősebb délutánon leültem a szabálykönyvvel és átolvastam. Aztán vettem két alapdobozt, meg 10 boostert, játszottunk Anettel párat, majd megjegyeztem neki, hogy arra gondoltam, vehetnénk még pár kieget, mire ő rám nézett, és azt kérdezte, display-re (36 booster egy dobozban) gondolok? Most erre mit lehet mondani? 😀

No, de nézzük, miről is van szó. Két fajta alapdoboz van, az egyikben a jók (hősök) paklija található Rey és Finn vezetésével, a másikban pedig a gonoszoké Kylo Rennel és egy rohamosztagossal. Mind a két csomag 24 lapot és 9 kockát tartalmaz, illetve sérülés-, pajzs-, erőforrásjelzőket. A boosterek tulajdonképpen 5 lapos, 1 kockás kiegészítők, amelyek tartalma véletlenszerű (1 legendás vagy ritka lap garantált, ehhez tartozik a kocka). Szóval van egy némileg korlátozott lehetőségekkel rendelkező alappakli mind a két oldalhoz, amelyeket a kiegészítőkkel lehet variálni, testre szabni, teljessé tenni (ugyanis 30 lap kell egy versenypaklihoz). A pakliépítés szabályai nagyon egyszerűek, ahogyan a játékszabályok is.

Mutatom:

Remélem, hogy a videóból egyértelmű, hogy egy gyors adok-kapok az egész játszma, amelyben a sok véletlenszerűség mellett van bőven döntési lehetőség, és vagy az ellenfél karaktereinek kiiktatására hajtunk, vagy pedig a kezében, paklijában lévő lapjait dobatjuk el.

Szerintem elsősorban azoknak lehet izgalmas a Sorsok, akik szeretnek kísérletezni a különböző karakterekkel, paklikkal, és nem zavarja őket, ha nem mindig jön ki úgy a lépés, ahogy eltervezik. Én alapjáraton igazából maceraként élem meg a pakliépítést, de itt annyira könnyen megy az egész azzal a néhány szűkítő szabállyal, hogy már több koncepciót is kipróbáltunk.

Sőt, olyan történt, ami kb. 18 év óta egyszer sem. Legutóbb a csepeli ÁMK-ban voltam HKK (Hatalom Kártyái Kártyajáték) versenyen kamaszként, és most hosszú szünet után pont a Sorsok kapcsán kerültem ismét hasonló szituációba. Amikor pedig Anettel bontogattuk a boostereket, ugyanazt az izgalmat éreztem, mint annak idején, hogy na vajon a következőben mi lesz? Lehet, hogy hülyeség, de ezek olyan emlékeket idéztek fel, amelyeknek örültem, jól estek, és kicsit sem bánkódtam amiatt, hogy ez így összességében bizony nem kevés pénz volt.

Érdekes, de az ilyen kétfős gyűjtögetős versenyjátékoknál teljesen mást jelent a “drága”, mint úgy általában a társasjátékos közegben. Ha azt mondjuk, hogy egy műanyag figurás táblás játék 20-30-40e Ft-ba kerül, akkor azok már nem az alsó kategóriába tartoznak. Aki viszont nyakig benne van a Magic-ben, valamelyik LCG-ben, vagy most pl. a Sorsokban, az simán az előbb említett költségesebb társasok árának többszörösét beteszi rögtön induláskor (nem ritka a 3-4 display megvásárlása). Szóval ez az egész tényleg viszonyítás kérdése, de nem akarom túlságosan szépíteni a dolgot, valóban nem a legolcsóbb mulatság, viszont azt is érdemes szem előtt tartani, hogyha valakinek nem a versenyek és/vagy az azokon való eredményes szereplés a célja, akkor egyáltalán nem szükséges csillagászati összeget költeni erre a játékra, még úgy is az átlagosnál magasabbak a variációs lehetőségek az otthoni, baráti alkalmakon.

Az is fontos kérdés, hogy amennyiben ez a mechanikaegyüttes nem Star Wars köntösben jelenik meg, akkor is elég érdekes ahhoz, hogy az ember szívesen játsszon vele? Én továbbra sem tartom magam Star Wars rajongónak. Igen, tetszik, szeretem, de nem rajongással. Így, bár nem mondom, hogy semleges a téma, nem a Star Wars miatt élvezem a Sorsokat. Egyszerűen jó játéknak tartom. Az a fajta szórakozás, ami könnyed, mégis feszült figyelmet igényel, vannak benne döntési lehetőségek, de nem vagyunk minden egyes elemre hatással, így nem feltétlenül a jobb pakli/játékos nyer. Tudom, hogy ez utóbbi sokaknak negatívum lehet, de egyrészt hosszú távon biztosan a jobb képességű, a pakliépítéssel többet foglalkozó játékos lesz az eredményesebb, másrészt meg amikor kipakolja eléd az ellenfél a karaktereit, és azt mondod, hogy hűha, ez nem lesz egyszerű, azt érzed, hogy van értelme megpróbálni, van értelme küzdeni, mert akár össze is jöhet. És fordítva is igaz, mert amikor úgy látod, hogy óóóó, hát ez sima ügy lesz, és a végén mégis úgy jön ki a lépés, hogy verejtékezik a homlokod, az azért elég izgalmas tud lenni.

Visszatérve a tematikussághoz. Tudom, hogy van olyan, aki még a gondolattól is rosszul van, hogy Grievous tábornok Poe Dameron ellen küzdjön az Echo bázison, de valami miatt engem ez inkább szórakoztat, mint bosszant. 🙂 Mondjuk nekem alapvetően is csak a nyilvánvaló képtelenségek tűnnek fel, nem mozgok annyira otthonosan a teljes világot és a sok-sok mellékszálat illetően.

Én a magam részéről csak egy dolgon változtatnék, mégpedig a kocka méretén. Mondjuk, gondolom, ki lett kísérletezve ez is, mert valószínűleg ez az a méret, amin jól látszanak az ikonok, és mellette a kép is felismerhető. Dobásnál viszont kicsit nagynak tűnnek, főleg, amikor 4-5-öt is egyszerre kell dobni. De minden bizonnyal ez a probléma csak a hozzám hasonló kiskezű embereknél jelentkezik. 🙂

Egy szó, mint száz, régen dobott fel egy új megjelenés ennyire, mint a Sorsoké, talán legutóbb az X-Wing kipróbálása volt ilyen élmény… Ööööö, lehet, hogy lassan el kellene gondolkodnom azon, hogy nem-e lehet-e, hogy én mégis Star Wars rajongó-e vagyok-e…:O