2017-01-28 Szekeres Ferenc 0Comment

Egy évvel ezelőtt azt írtam, idén minden másképpen lesz. Ha nem is minden, nagyon sok dolog valóban megváltozott. És most egyértelműen a társasjátékos hobbit szeretném kicsit kivesézni, az egyéb fontos területeket egyelőre nem nyilvánosan gondolom át.

Kezdem a finanszírozási rendszeremmel, amit idén próbáltam meg bevezetni. Az arról szólt, hogy havi 5000-et költhetek játékra. A siker minimum kérdéses. Egyrészt éves szinten tekintve, akármennyire is hihetetlennek tűnik, valóban sikerült az átlag havi 5000-et tartani. Az viszont, hogy ne kelljen magamnak hitelezni (azaz, hogy ne legyek sohasem mínuszban), teljes kudarc. Tulajdonképpen ahhoz, hogy a havi átlag meglegyen, szeptembertől elég intenzív eladási tevékenységbe kellett kezdenem. De 3-4 hónap alatt sikerült kicsit helyrebillenteni a mérleget, úgyhogy, ha nem is az eredetileg elképzelt formában, a terv végül is megvalósult. Számos alkalommal sikerült megállítanom a kezemet, mielőtt ide-oda kattintva vásárlásba torkollott volna a mozdulatsor. No persze máskor meg nem. Viszont ezekben az esetekben gyorsan kerestem valamit itthon, amit (Anettel egyeztetve) komoly fájdalmak nélkül új tulajdonoshoz lehetett továbbutalni. Van még mit tökéletesíteni a rendszeren, de mindenesetre elindítottam egy folyamatot, amelyben a társasjátékok eladását már nem gyászként élek meg, és kicsit kritikusabban gondolom át, hogy valóban érdemes-e valamit megvenni, megtartani.
Hogy jövőre mi lesz? Jó kérdés… Egy év múlva a válasz is nyilvános lesz. Már ha írok még akkor.

No igen, idén a blogolásom nem volt kiegyensúlyozott. Volt, hogy heti 4-5 bejegyzés is született, meg volt, hogy hónapokig semmi. Volt pár gyomros, amit rendesen ki kellett heverni, úgy tűnik, ahogy öregszem, érzékenyebb leszek.
Mint ahogy a jelenlegi sorok is jelzik, arról nincs szó, hogy az írásos hobbinak vége lenne, de azt hiszem, most egy kicsit keresem (és egyelőre nem találom) az utamat ezzel kapcsolatban. Terveim vannak. Sőt, kimondottan sok tervem van, és megkockáztatom, hogy vannak közöttük egészen jó ötletek is. Tőlem szokatlan módon ezeket most leírtam magamnak, hátha így lesz belőlük valami.

Az itthoni és a klubos társasozás is idén a “mindig újat” jegyében telt. Elég durva szinten. Visszatekintve nagyon mértéktelennek tűnik az egész. Már írtam erről korábban többször is, inkább nem ismétlem magam. A játékalkalmakat nem szeretném, de az egy évben előkerülő különböző társasok számát csökkenteni fogom jövőre, az biztos. Sikerült viszonylag értelmes (hahaha) méretűre csökkenteni a birtokolt, de ki nem próbált társasok arányát, és ez azért jó érzés, de már nem akarok (szerencsére nem is kell) ezzel a kérdéssel az ideihez hasonló szinten foglalkozni, a maradéknak is eljön az ideje előbb-utóbb. Amúgy ledarálhattam volna a kipróbálatlan játékokat még idén, de egyrészt az már tényleg nagyon lélektelen lett volna, másrészt Anettnél már így is túlfeszítettem a szabálytanulási húrt. Meg igazán jól esett decemberben olyan kedvencekkel játszani, amelyek már régen kerültek elő (bár emiatt a szabálytanulást ezeknél sem lehetett megúszni ).

Úgy érzem, sokat változott az ízlésem, de nem tudnám jól körülírni, hogy most milyen. Olykor meg tudom lepni magamat, és ennek örülök, jó érzés, amikor lelkesedéssel tölt el valami, amire nem számítok. Ugyanakkor számos alkalommal élveztem kevésbé olyan társast, ami papíron akár a katarzis élményével is kecsegtetett. Levontam a tanulságokat.

Ez most lehet, hogy nagyon gagyinak hat, de azért leírom. Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában (hozzászólás, lájk, privát üzenet, személyes beszélgetés) támogatott, biztatott és/vagy kritizált, azoknak meg főleg, akik hajlandók voltak egy asztalhoz ülni velem játszani.

Számos dolgon szeretnék változtatni mind a társasozás, mind a magánéletem, mind a hivatásom terén, és tudom, hogy ezek közül jónéhány meg is fog valósulni. Folyt. köv.