2017-01-28 Szekeres Ferenc 0Comment

A posztapokaliptikus téma vonz is, meg nem is. Alapvetően a gépes, mutáns, hibrid képzelgéseket nagyobb érdeklődéssel fogadom, mint az újra “kőkorszak” változatokat. Persze mind a kettőnek megvan a maga varázsa (meg a keveredésüknek is).

A Neuroshima egy lengyel szerepjátékos világ, ami a nem is olyan távoli jövőben játszódik egy nukleáris háború után. Talán sejthető, hogy nem a legvidámabb hely a Föld (illetve adott esetben az USA).

A szabálykönyvben a rövid kis hangulati bevezetés pont elég volt, hogy a Neuroshima Hex hátterével könnyebben megbarátkozzak. Azért le kell szögezni még a legelején mindenféle félreértés elkerülése érdekében, hogy egy absztrakt harci játékról van szó (hexasakk ), amit mégis elhelyeztek egy tematikai környezetben. Jól tették. Ugyanis szerintem ebben az esetben valóban számít az a kicsi plusz, ami a mechanikai vázra rá lett húzva. Persze teljesen jogosak azok a megállapítások (mondhatnám kritikának is, ha negatívnak értékelném), miszerint száraz játékról van szó.

Oké, lássuk mi is az a Neuroshima Hex. Adott egy 19 hatszögletű mezőkből álló játéktér, a résztvevők pedig kapnak egy-egy 35 lapkából álló sereget. Alapvetően négy hexatípus van.
– A főhadiszállás kerül fel elsőnek a táblára, a sajátunkat igyekszünk megóvni, miközben az ellenfelekét meg jó lenne elpusztítani. 20 életerővel kezd mindegyik bázis, e szám nullára csökkenése… Nos, talán sejthető.
– A harci egységek egy szabad mezőre kerülhetnek fel és mindenféle tulajdonsággal bírnak (közel-, távolharc, mozgás, védekezés stb.).
– A modulok többnyire valami segítséget nyújtanak a saját egységeinknek, illetve vannak olyanok is, amelyek hátrányosan érintik az ellenfelet.
– Az akciólapkák nem kerülnek a táblára, ha kijátsszuk őket, akkor bemutatjuk az ellenfélnek, és végrehajtjuk, amit tudnak.

Maga a játékmenet egyszerű. Mindenki lehelyezi a főhadiszállását, majd a lapkákból kialakított húzópakliból az első játékos egyet, a második kettőt húz fel, onnantól kezdve pedig mindig annyit kell vennünk, hogy előttünk három felfordított hexa legyen. A háromból egyet ki kell dobnunk, kettőt pedig vagy azonnal használunk, vagy későbbi körökre tartogatunk. Szóval szépen épülnek fel a seregek, majd előbb-utóbb csatára kerül sor.

Két esetben alakul ki csata, vagy amikor a hozzátartozó akciólapkát (sok van belőlük) kijátssza valaki, vagy amikor a legutolsó üres mező is betelik. Ezt nem olyan nehéz elérni, mert még kétfős játékban is elég könnyű feltölteni azt a 19 mezőt (amit a bázisok tovább szűkítenek). A csatákban az egységek gyorsasága sokat számít (kis szám a lapkákon), ugyanis csökkenő sorrendben megyünk végig, egy-egy értéket mindig külön fázisként kezelve, így előfordul, hogy egy lassabb harcos a támadásig sem jut el, mert egy gyorsabb egység levadássza. Egy-egy ilyen csetapaté után általában szellősebbé válik a tábla, ugyanis alapjáraton mindennek csak egy élete van (módosítókkal ez változhat). Mindez addig megy, amíg el nem fogy valakinek a húzópaklija, vagy a főhadiszállások (egy kivételével) nem nullázódnak le.

Nekem a legjobban ebben az egészben az tetszik, hogy a hadseregeknek különböző stílusuk van. Az alapdobozban 4 csapat van, a kibernetikus életformák, vagyis a MOLOCHok, a mutánsokból álló hadsereget vezető BORGO, az emberiség oldaláról pedig az ELŐŐRS, illetve a HEGEMÓNIA. Mindegyiknek van egy kicsi története és az egységek bizony eléggé másmilyenek. Más stílusban kell játszani a hadseregekkel, muszáj valamennyire megismerni, kiismerni őket (ellenfélként is).

Egyre jobban értékelem az egyszerű játékkereteket adó, de szabadon bővíthető társasokat. Persze ez hosszú távon szükségessé tesz némi szabálytisztázásokat, de itt úgy érzem, ez könnyen átlátható szinten maradt, illetve ha az alapokkal valaki tisztában van, akkor nagyon kevés új dolgot kell csak megjegyezni.

A Neuroshima Hex-et sokkal inkább taktikai játéknak érzem, mint stratégiainak. Az, hogy minden seregnek van egy rá jellemző stílusa, az valóban azt feltételezi, hogy bizonyos alapkoncepciókat igyekszünk betartani velük kapcsolatban. Ugyanakkor a húzások véletlenszerűsége ellen nincs mit tenni. Lehetnek akármilyen elképzeléseink ezzel kapcsolatban, sokkal inkább taktikainak hat az egész. Az a kérdés, hogy abban a pillanatban az adott lehetőségekkel mit tudunk kezdeni, hiszen nem építhetünk arra, hogy a következő húzásnál biztosan ott lesz, amire vágyunk. Biztos vagyok abban, hogy ez sokakat felhúz. Nehéz ezt elkerülni, azaz már néhány játék alatt is előjött, hogy bizony van, amikor egyszerűen borzasztóan jönnek a lapkák egymás után. Persze tapasztalattal, rutinnal ez nyilván valamilyen szinten kiegyenlítődik.
A szabálykönyv felhívja a figyelmet, hogy fontos alaposan megkeverni a hexákat, csak hát ugye ez attól még nem jelenti, hogy arányosan oszlanak szét a harci egységek, a modulok, meg az akciók. De szerintem ez rendben van így, kb. 20 perc alatt lemegy egy kétfős játék, mehet rögtön a visszavágó.

Nincs mit szépíteni, én nagyon megkedveltem a Neuroshima Hex-et, és bár kicsit izgultam miatta, de Anettnek is tetszik.Talán nem annyira, mint nekem, de ez már részletkérdés. Én annyira beleástam magam, hogy jónéhány kieget is beszereztem hozzá. Amúgy, ha jól tudom, a mobil platformos alkalmazás igen népszerű, és nem mondható túlzottan borsos árúnak, szóval, aki úgy érzi, nem akar rögtön komolyabb összeget beleölni, kipróbálhatja ott is. Én is letöltöttem (most mintha akciós lenne), játszottam is párat, teljesen rendben van (csak a gép ellen próbálkoztam, nem online ellenfelek ellen), még a további kiegeket is meg lehet vásárolni párszáz forintokért.

Nagyon hosszú idő óta ez az első játék, amivel digitálisan is játszom, viszont továbbra is fenntartom, hogy (általánosan véve) nagyon messze elmarad az asztali játékélménytől. Ha ott próbálom ki először, egyáltalán nem biztos, hogy beleszeretek ennyire. Arra jó, hogy a BKV-zást elviselhetőbbé tegyem, meg hogy egy-egy csapat stílusát szokjam, de valahogy inkább érzem gyakorlásnak, mint játéknak.

Az picit bosszantó lehet a régóta játszók számára, hogy az évek során lecserélték a dizájnt. Úgy tűnik, hogy a szabályrendszer már elsőre is jól sikerült, mert komoly változtatásokat nem kellett eszközölni, viszont megváltozott a lapkák megjelenése és valamennyire az ikonozása is. Nekem ez most nyilván nem probléma, mert egyrészt a legújabb (3.0) kiadás könnyen beszerezhető, és számos kiegészítő is van hozzá, meg jönnek az újabbak, de ha már sok pénzt beleöltem volna a korábbi kiadásokba, kiegészítőkbe, akkor lehet, hogy morcos lennék.

Így viszont felhőtlen a boldogságom, és már ott virít a Neuroshima Hex microbadge a profilomnál.