2017-01-28 Szekeres Ferenc 0Comment

Szabályt sokféleképpen lehet tanulni, elsajátíthatjuk önerőből, szabálykönyvből, vagy mások ismertetéséből (személyesen vagy videó által). Egyszerűbb játékoknál működhet még az is, hogy csak nézem, ahogy mások játszanak, és abból következtetem ki, mik a keretei az adott társasnak.

Mivel otthon minden szabályt én tanulok, ismertetek, volt már dolgom néhánnyal. Azt hiszem, hogy egy ilyet megírni külön tudomány. Nem ért mindenki hozzá. Sokszor maguk a játéktervezők sem. Aztán valamelyik vagy el tudja ezt fogadni, és másra bízza az ilyen jellegű munkát, vagy foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy ez is az ő kompetenciája, ami miatt sajnos igencsak meg tudja nehezíteni a felhasználók életét.

A legutóbb tanult kicsit összetettebb játék szabályait 4 helyről próbáltam összeszedni. A szabálykönyv nem tűnt rossznak, de az első játszma 5. percében felmerült néhány kérdés, amire semmiféle utalást nem találtam. Megnéztem egy videót, ami ugyan nagyon hasznos volt, de a FAQ-ra is szükség volt végül. Szerencsére a továbbra is fennálló kérdésekre maga a szerző válaszolgat (néha hibásan), de ő elég gyakran megjegyzi, hogy a végleges játékkal igazából ő már nem játszott, lehetnek változások. Öööö, oké.
Szerintem ezzel az a legnagyobb probléma, hogy a társasjátékozás iránt igazán elkötelezettek között sem biztos, hogy mindenki hajlandó ennyi időt és energiát befektetni magába a tanulásba. És bár én hajlandó vagyok, eléggé demotiváló egy idő után.

De igazából nem a rossz szabálykönyveket akarom szapulni most, hanem inkább arról írnék, hogy miért más a játékélmény, ha én tanulom a szabályt.

Először is, szerintem a szabálykönyv elolvasását nem helyettesíti semmi sem. Jobb esetben abban minden információ benne van, legfeljebb a struktúra, a megfogalmazások milyensége kérdéses. Persze ebben is nagyon különbözőek vagyunk, van, ami egyeseknek logikus felépítésűnek tűnik, másoknak meg nem az igazi abban a formában. (Az egyik szerző pont ezzel védekezett, hogy hát nem mindenkinek lehet ugyanolyan jó a szabálykönyv. Ez igaz is, de a hiányzó információk pont ugyanannyira nem állnak az olvasók rendelkezésére, így kicsit gyenge védekezésnek éreztem.)

Mire megtanulom egy játék szabályrendszerét olyan szinten, hogy másoknak is el tudom mondani, az esetek többségében már elég sokat foglalkoztam az adott társassal. Talán bizonyos összefüggések máris összeállnak a fejemben. Vagy pl. a mechanikai, tematikai elemek közötti kapcsolat érthetőbbé, elfogadhatóbbá válik. Ráadásul gyakran már közben kialakul valami érzelmi ráhangolódás, és a legjobb, amikor az a fajta izgatottság hatalmasodik el rajtam, hogy “gyerünk, játsszuk már minél előbb”!!!

Azért vannak hátrányok is. Ha egy összetettebb, adminisztratívabb játékban minden rendezés és még a játékostársak körének felügyelete is ránk hárul, akkor az egyrészt fárasztó lehet, másrészt pont a saját lépéseinkre tudunk kevésbé koncentrálni.
Már többször gondoltam arra, hogy egyszer egy olyan játéknál, amit még a társaságból senki sem ismer, ki kellene próbálni, hogy mindenki egyénileg megtanulja a szabályokat, és amikor találkozunk, akkor mindenféle megbeszélés nélkül kezdhetjük is. Aztán közben úgyis kiderül, ki mit értelmezett jól/rosszul. Szerintem érdekes kísérlet lenne.

A szabálytanítás egyébként elég felelősségteljes dolog szerintem. Aki erre vállalkozik, az segítheti, de meg is nehezítheti a tanulási folyamatot, hangulatilag előkészítheti, de le is rombolhatja az egészet, és persze alapvető kérdés, hogy pontos és hibátlan-e az ismertetés, mert bizony az ilyesmin gyorsan el tud csúszni az egész. Olyan esetben, amikor már legalább néhányszor játszott társast mutatunk meg másoknak, könnyebb a dolgunk, de amikor nekünk is az első alkalom lesz… Nos, igényel némi extra előkészületet, hogy minimálisra csökkentsük a hibázás esélyét.

Én szeretek szabályt tanulni, vannak időszakok, amikor ez gyorsan, könnyen megy. Gyakran a tömegközlekedési járműveken bújom az új kiszemelt leírását. Aztán van, amikor telítődöm, és inkább csak egyszerű játékokkal foglalkozom, mert nincs kapacitásom a hosszabb, többnyire angol nyelvű szabálykönyvek értelmezésére. Apropó angol… Szerintem egészen sokat fejlődött az angol szövegértésem a társasjátékok miatt.