2017-01-28 Szekeres Ferenc 1Comment

Nem tudok róla, hogy pontos kritériumai lennének a tematikusságnak, így tehát érzet kérdése ez, és mint olyan, erősen eltérőek lehetnek az elképzelések. Ignacy Trzewiczek blogján több részt is a Theseusnak szentelt. Michal Oracz (Neuroshima Hex) játékáról van szó, ők ketten minden héten összeültek tesztelni, fejleszteni azt. Ignacy mindig újabb változtatásokat javasolt, Michal pedig egy idő után megunta ezt és azt mondta, vagy jó lesz így, vagy hagyjuk az egészet. Jó lett úgy. A sztori alapján az derült ki, hogy Michal tematikusnak érzi a saját játékait. Persze az ő szempontjából érthető, alkotóként nyakig benne van az adott világban, minden elemnek háttértörténete van. A játékosi oldalon viszont erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a Neuroshima Hex, illetve a Theseus megmutassa tematikus arcát.

Vannak társasok, ahol semmi kedvem beletenni azt a plusz energiát, hogy a körítés közelebb kerüljön hozzám. Az említett játékoknál viszont szívesen foglalkozom ezekkel a világokkal, hogy extra élményt nyújthassanak.

Úgy tűnik, hogy a Portal Games kiadványai a szabályok részéről is plusz törődést igényelnek, mert nem a könnyen emészthető kategóriába tartoznak. És ha már úgy érezzük, sikerült mindent megértenünk, játék közben úgyis felmerül néhány kérdés, amik által kiélhetjük kutakodási vágyainkat. Szerencsére megéri, mert az élmény kárpótol.

Az én olvasatomban a Theseus így is eléggé absztrakt játék, de ez ne riasszon el senkit, ugyanis a mechanikára ráhúzott bőr érdekes. Űrbeli csatározás zajlik a résztvevők között, akik a többiek életerejét igyekeznek nullára csökkenteni, vagy (factiontől függően) adatpontokat próbálnak gyűjteni. A moduláris játéktér három fix táblából és a játékosokhoz tartozó szektorból áll. Mindenki rendelkezik 3 egységgel és 15 kártyával. Az egységek mozgása mancala jellegű, mindig annyit léphetünk, ahányan összesen egy szektorban tartózkodnak (olyan mint a Fincában, csak itt jó játék tartozik hozzá ). Megérkezésnél csapdák várhatnak ránk, csata alakulhat ki, akciókat hajthatunk végre az ott lévő kártyák, illetve a szektor saját képessége alapján és újabb kártyákat készíthetünk elő, telepíthetünk a játéktérre.

Maga a játékfolyam nem bonyolult, a kártyák olvasgatása, értelmezése viszont sok figyelmet igényel. Ahogyan a lépések kiválasztása is. Erős a taktikai jelleg, kis túlzással csak akkor lehet elkezdeni gondolkodni a következő mozzanaton, amikor rajtunk a sor. Ugyanis állandóan változnak a lehetőségek, nehéz előrelátni, hogy egy-két kör múlva mi vár ránk. Ez egyrészt a léptetési mechanikának köszönhető, másrészt a folyamatosan felkerülő lapok írják felül az addigi szabályokat, lehetőségeket.

És ha mindez nem lenne elég, mind a négy csapattal másképpen kell játszani. Van, aki rögtön képes a támadásra, másokat először fejleszteni kell, és van, aki békésen csak adatokat gyűjt. A fajokhoz tartozó lapok is teljesen másfajta stratégiát igényelnek, ezekre nem olyan könnyű ráérezni.

Két kiegészítő (Bots és Hunters) is kapható, és bár az alap 4 sereg is tonnányi újrajátszhatóságot biztosít (pl. minden játszmához a rendelkezésre álló 25 lapból csak 15-öt használunk), további 2 választási lehetőség sohasem hátrány.
Ja, van az alapdobozban egy ötödik faj is, de az nagyon másképpen működik, kettesben nem is javasolják a használatát (nincs saját szektora, nincsenek kártyái).

Nagyon komoly társas a Theseus, de fel kell készülni a nehéz kiszámíthatóságra. Sok szempontból hasonlít a Neuroshima Hex-re. Úgy érzem, ezek inkább kétfős játékok. Persze lehet négyen is, de két körünk között annyi minden történhet, amire az ég világon semmi hatásunk nincs, hogy valószínűleg inkább lenne bosszantó a számomra, mint élvezetes. A Neuroshima Hex alkalmazást kipróbáltam úgy, hogy 3 ellenfél ellen játszottam. Volt olyan, hogy két köröm között 2 csata is lezajlott… Hát csak lestem. A Theseusban még szövevényesebb a helyzet, ugyanis megjósolhatatlan, hogy az adott egységünk, mire sorra kerülünk, egyet, kettőt, hármat vagy négyet léphet-e. Persze megvan ennek is a varázsa. Én az ilyen komolyabban gondolkodós társasoknál azért szeretem, ha van némi ráhatásom a történésekre.

Mindenesetre kettesben imádtam minden partit, és bár meg kellett akasztani többször a játszmákat olvasgatással, értelmezgetéssel, még így is viszonylag gördülékenynek tűnt. Egy kis rutinnal ezek a kis döccenők is kisimíthatók. Viszont van egy óriási probléma. Anett azt mondta, hogy akkor játszunk legközelebb Theseust, ha elmegyek vele az IKEÁba. Márpedig én ebben az életben már nem terveztem ellátogatni oda.
No, majd valamit kitalálok.