2017-02-21 Szekeres Ferenc 5Comment

Volt egy időszak, amíg valahogy nem futottam bele olyan játékba, ami igazán felvillanyozott volna. Sok tetszett, de kevésért tudtam igazán lelkesedni. Most meg többel is úgy jártam, hogy magasra csapott bennem a gyermeki lelkesedés lángja. Néhány hete próbáltam ki a RoboRally-t (az eredeti változatot), és bár igen furcsán alakult a parti, az alapkoncepció tetszett. Amikor megtudtam, hogy a Mechs vs. Minions is ilyen programozós alapokra felépített kooperatív játék, nem sokat haboztam a beszerzésével. A bő egy hét alatt beletett 7 játékalkalom (oktatópálya + 1-6. küldetés) azt jelzi, hogy kicsit rákattantunk Anettel. 🙂

Készítettem egy videót, ahol nagyjából bemutatom a játékot, nyugodt szívvel mondhatom, hogy szpojlermentes, mert bár némely információk túlmutatnak a tutorial pályán, semmi olyan nem látható, ami a borítékokból, lezárt dobozból kerül majd elő.

Úgy tűnik, hogy a felvételezéssel kapcsolatban két opció van. Vagy este, a gyerek lefektetése után, fáradtan állok neki, vagy sehogy. Azért bízom benne, hogy a két lehetőség közül még mindig ez a jobb. (Igen, ez ilyen előre mentegetőzés akar lenni. :))

Ez a küldetésrendszer nekem nagyon bejön. Tényleg arra ösztönöz, hogy máris álljunk neki a következőnek. Sokszor kérdéses, hogy egy játéknak valójában mekkora az újrajátszhatósága. Gyakran csalóka ez, mert bár nagy hangsúlyt fektetnek erre, és papíron, matematikailag valóban elképzelhetetlen két teljesen ugyanolyan játszma, de gyakorlatilag valahogy mégis mindig hasonló a játékmenet. Ez nem feltétlenül negatívum, de a közvélemény valahogy hajlamos a Legacy és küldetés rendszerű játékokba kicsi újrajátszhatóságot látni. Én úgy vagyok vele, hogy amennyiben egy játék arra “kényszerít” engem, hogy rövid időn belül sok partit tegyek bele, az számomra izgalmasabb, mint hogy azon morfondírozzak, hánymillió variáció lehet csak a különböző setupok miatt. Nem, nem akarom kritizálni az utóbbi típust, hanem inkább meg kívánom védeni a látszólag alacsonyabb újrajátszhatósággal bíró társasokat. A Mechs vs Minionsban ráadásul azt érzem, hogy az eddig lejátszott hat küldetés mindegyike külön-külön is érdekes, szórakoztató volt, és mivel nincs olyan jellegű nagyon erős történeti folyamat, mint pl. a Pandemic Legacy-ban, ezért nem gondolom, hogy újrajátszva bármelyik küldetést kevésbé lenne izgalmas.

A minőség amúgy tényleg döbbenetes. Olyan szinten részletekbe menően igényes, hogy….:) Az is elgondolkodtató, hogy ha ilyen mennyiségű, minőségű játékelem (jogdíjakkal, grafikai, szerzői honoráriummal, stb. együtt) kijön 25e Ft környékén, akkor a jelenlegi árazások mennyire jogosak (pl. kártyajátékok 15-20e környékén). Itt a kártyák már majdhogynem lapkák, az insertek minőségibbek, mint más esetekben a játékelemek, a pályákon a rúnák, olajfoltok külön fényes felületűek, stb.

Persze a minis játékokon nevelkedettek valószínűleg erős kritikákkal illethetnék a figurák kidolgozottságát és a négy mech festését is, de egy átlagos felhasználónak mind a bábuk, mind a festés teljesen szuper! 🙂

Mondjuk egy picit nekünk hátrány a megalománia, mert egyes küldetéseknél még kettesben is nehezen fér el minden az asztalon, és bizony a hatalmas, 6,5kg-os doboznak is egyelőre nehezen találok helyet (mondjuk még nem is raktuk el, mert folyamatosan játszunk vele :D).

Mondok még egy elemet, ami kimondottan tetszik. A játékszabályok bonyolultsági szintje. Én azt tapasztaltam, hogy az ilyen jellegű társasok azért nem a legegyszerűbbek, és persze, fokozatosan kerülnek be az új elemek, amitől talán kicsit könnyebben tanulható az egész, viszont összhatásban még így is inkább a hevibb kategóriába tartoznak. A Mechs vs. Minions nem. Ez egy könnyed, szórakoztató játék, amelybe tényleg majdnem mindenkit be lehet vonni (tapasztalt játékos általi moderálásra azért szükség van), és akkor sincs semmi gond, ha valaki csak az ötödik küldetésnél csatlakozik egyetlen játszmára. Szóval szerintem sok szempontból nagyon jó rendszer ez így, nyilván a kooperativitás erősen befolyásolja ezt.

Apropó kooperativitás. Úgy érzem, ebben a játékban kicsit nehezebben alakulnak ki alfajátékos jellegű problémák, mert többnyire bőven elég a saját géped mozgására figyelni, és azt megbeszélni, hogy ki merre mit csinál, hol fejezi be a körét, stb. Itt nem igazán van arra kapacitás, hogy a másik programját is végigkövesd, és beleokoskodj, mit hogy kellene.

Még valami. Egyrészt kár, hogy nyelvfüggő, másrészről viszont MINDEN (a sebesüléskártyákon kívül) majdnem minden megvan magyarul is. A szabályok, a küldetések, még a kártyafordítások is. Nem, nem egy lelkes rajongónak köszönhetően, hanem HIVATALOSAN. Persze sok cégnél láttunk már ilyet… Ja, várjunk csak. 😀

Jó, legyen még egy bónusz infó. Sajnos a mi dobozunkban sérülten érkezett a homokóra. Nem nagy öröm, nyilván, de írtam az ügyfélszolgálatnak fantasztikus angolsággal és szinte azonnal jött a válasz MAGYARUL. Barátságos, közvetlen stílusban beszéltük meg, hogy mi a helyzet, a pótlás meg már meg is érkezett. Ez azért durva, mert mindössze másfél hete érkezett meg a játék, és nincs egy hete, hogy jeleztem a problémát. Jó, oké, ha jól sejtem, nem a Mechs vs. Minions miatt vannak kihegyezve a magyarra is a cégnél, hanem a League of Legends számítógépes játék miatt, de akkor is, mekkora profizmus már ez az egész.

Bár alapvetően valóban inkább magasabb pontszámot szoktam adni a BGG-n a kipróbált társasokra, azért 10-est nem sokat adtam eddig. A Mechs vs. Minions viszont megérdemli.