2017-08-10 Szekeres Ferenc 4Comment

Elég sok ügyességi, gyorsasági játékot kipróbáltam már, és bár sohasem volt túl nagy sikerélményem egyikben sem, szerettem őket. Pl. néhány évvel ezelőtt a diabolora teljesen rá voltam kattanva, a gyerekekkel együtt gyakorolgattam a trükköket, amint vége volt egy-egy órának, már mentünk is ki “edzeni”. Ebben amúgy egészen látványos dolgokat is meg tudtam csinálni, nem úgy, mint a jojóval… Na, ahhoz már tényleg ügyetlen vagyok. 🙂 Biztos vagyok benne, hogy sokak szemében haszontalan játszadozás ez, és nem nagyon vannak tisztában azzal, hogy milyen komoly fegyelemre, figyelemre, koncentrációra, kitartásra van szükség ahhoz, hogy az ember valamit kigyakoroljon. Lehet, hogy a végeredmény nem mindenki szemében értékes, de a folyamat nem sokban különbözik pl. a hangszertanulástól.

Emlékszem, a társasjátékok terén is volt ilyen ügyességi élményem, pl. Game of Games, ahol minibiliárdozni kellett, meg rúdra karikákat dobni… Rettenetesen idegesítő volt. 😀 Mondjuk nekem a Jenga is ez a szint.

Valami miatt rokon kategóriának érzem a gyorsasági játékokat is, és ebből már komoly kínálat van a társaspalettán is. A tapasztalataim alapján nagyon megosztók tudnak lenni az ilyen játékok, és sokszor a poén faktor sem elég ahhoz, hogy picit enyhítse a szélsőségeket. Én az ebbe a kategóriába társasok nagy részével nem vagyok barátságban. Pl. a Dobble-től rosszul vagyok. 😀 Lehet, hogy 20+ évvel ezelőtt imádtam volna, de most az én komótos tempómnak színtiszta szívroham az ilyesmi. 😛 Na majd azért Boglárkával biztosan játszunk valamelyik változatával (nyilván a Star Warsossal).

Aztán megismertem az Escape: A templom átkát, és azt meg annyira imádtam, hogy nem is értettem magamat… No, de nem olyan bonyolult összerakni, mert az egy kooperatív játék, és nem a többiek földbe döngölése a cél (ami amúgy nagyon sok gyorsasági játék velejárója), hanem a közös haladás, egymás segítése. Szerintem a gyorsasági játékoknál az a legnagyobb probléma, hogy ritkán jön össze képességben hasonló szinten álló csapat, ezt a kooperativitás valamilyen szinten kiküszöböl, mert egy lassabb játékost egy gyorsabb ellensúlyoz, nem pedig porig aláz.

A legújabb valós idejű kooperatív társasjáték pedig a Magic Maze. Ilyen:

/A felvétel elkészítéséhez a játékot a Gémklub bocsátotta a rendelkezésemre./

Az alapötlet és a szabályrendszer döbbenetesen egyszerű, elsőre talán fel is merülhet az emberben a kérdés, hogy ööööö, oké, de ez mitől lesz szórakoztató? Nos, először is, valami miatt ez a labirintusszerű (kazamatarendszer :P) mászkálás a legtöbbször szórakoztató akár szerepjátékról, akár számítógépes játékról, akár társasjátékról van szó. Másodszor ott van az az egyszerű szabály, hogy nem kommunikálhattok… Nem beszélgethettek, nem mutathatod meg, hogy azzal oda lépj, stb… Az a “csinálj valamit” bábu vicces, mert ott csapkodod a másik előtt, ő meg csak néz, hogy most meg mit akarsz… Harmadrészt pedig persze az idő szorítása. Én úgy érzem, hogy ez a három elem garantálja a vidám szórakoztatást. +1-ként megemlíteném a “küldetés” jellegű szabálybővítést, szerintem az nagyon jól sikerült, és bár a tapasztaltabb játékosok kihagyhatnák az első pár küldetést, én mégis úgy érzem, hogy kár lenne.

Nem sok játéknál érzek késztetést a szóló mód kipróbálására, de ez annyira egyszerű, annyira rövid, hogy tettem vele kísérletet, rögtön kettőt is… A másodikat kb. 5 mp híján megnyertem… Jójó, oké, szóval veszítettem mind a kétszer. 😛 Amúgy meglepően szórakoztató ez az egyfős változat is, jó rendszer, tetszik.

Összességében nekünk eléggé tetszett a Magic Maze (bár Anett rosszabbul viseli az ilyen jellegű stresszel járó játékokat :)), és tipikusan az a játék, ami társasszüzek elé is bármikor lerakható, és ha nem is garantált, de elég valószínű a siker, a jó hangulat.

TETSZIK

+ Remek hangulat.

+ Könnyű szabályok (doboznyitás után 5 perc múlva már indulhat a játék, és ebben benne van a szabálytanítás is).

+ Egymásra épülő küldetések.

+ Gyors játékmenet.

+ A grafika (nagyon jópofa dolgok vannak elrejtve a lapkákon, érdemes mindegyiket tüzetesebben szemügyre venni.)

SEMLEGES

* Van, akit stresszelnek az ilyen kapkodós játékok, szóval ilyen szempontból nem mindenkinek való. Ezen persze sokat segít, ha nem vesszük túl komolyan sem a győzelmet sem a vereséget. 😉

NEM TETSZIK

– Az igaz, hogy a téma vicces (fantasy kalandozók a plázában rabolnak), de számomra annyira nem vonzó. Szerencsére játék közben nem érezni a “plázafílinget”, szóval nagy gond nincs, de azért nem vagyok rajongója a háttérsztorinak.

– Az 1-8 fő nagyon jól hangzik, de azért véleményem szerint sántít. Oké, az 1 fő tényleg jó, de kettesben túl könnyűnek éreztem. Mivel 4 irányba lehet mozogni, egyértelműen négyesben a legjobb, fölötte több játékos előtt is ugyanaz az irány szerepel. Azt a remek koncepciót, miszerint mindenki másra képes, és úgy kell összedolgozni, már nem teszi igazzá az 5-8 játékosszám.

  • Lavmitendor

    Nem tudom mennyit játszottál a játékkal, de az újrajátszhatóságról mi a véleményed? Régóta szemezgetek a játékkal, a videód abszolút meggyőzött, ám úgy nem ruháznék be rá, ha a küldetések végigjátszása után ott porosodna a polcon. Feltételezem a véletlenszerűen felhúzott “plázalapkák” valamennyire randomizálják a játékmenetet, de inkább rákérdezek a dologra. 🙂 Előre is köszi!

    • Szekeres Ferenc

      Szia!

      Igazából talán félreérthető egy kicsit ez a “küldetés” elnevezés, mert nem úgy kell elképzelni, mint egy egybefüggő történetet, amit ha végigjátszol, már nincs meg az újdonság varázsa abban az esetben, ha újra végig akarná játszani valaki. Itt gyakorlatilag minden “küldetés” játékvariációként fogható fel, így ha valamelyik variáns tetszik, újra és újra választhatjátok ugyanazt. Én azt mondom, hogy akármelyik variációt sokszor újra lehet játszani, mert biztosan nem lesz 2x ugyanolyan. A lapkák más sorrendben jönnek fel, és persze a felfedezések által is mindig máshova kerülnek. Szóval ez a része biztosan nagy változatosságot mutat. Az viszont társaságfüggő (mint minden játék esetében), hogy mennyire szeret bele a csapat és mennyiszer hajlandó újra és újra nekifutni.

      • Lavmitendor

        Köszönöm szépen a válaszodat! Akkor mindenképpen beszerzem majd. Amennyire ismerem a társaságomat, nagyon tetszeni fog nekik! 🙂

        • Szekeres Ferenc

          Jó játékot hozzá! 🙂