2017-08-21 Szekeres Ferenc 0Comment

Nagyon ritkán olvasom vissza egy-egy régebbi bejegyzésemet, most viszont jó volt rákeresni, átfutni. Az Isle of Skye-t kicsit több, mint egy évvel próbáltam ki, és annak idején még minden egyes újonnan kipróbált játékról bejegyzést írtam. Bár erről leszoktam, most hasznos és érdekes olvasmány volt. Lehet, hogy erre való egy napló? 😀

Ezt a régi bejegyzést ITT találjátok, de hogy a szabálymagyarázós részt senkinek se kelljen elolvasni, készítettem videót is:

/A felvétel elkészítéséhez a játékot a Compaya bocsátotta a rendelkezésemre./

Engem váratlanul ért a Skye szigetének megjelenése. Mondjuk valószínűleg olyan szempontból nem kellett volna, hogy tavaly megkapta a Kennerspiel des Jahres plecsnit, ami minden bizonnyal vonzóbbá tette a kiadását. Ezt olyan társasjáték kaphatja meg, ami egy fokkal nehezebb kategóriába tartozik, azaz a sima Spiel des Jahres családi jellegébe valamilyen szempontból nem fér bele.

A szabályrendszert tekintve középnehéz (kis tapasztalattal könnyű) játéknak mondanám, tényleg kellemesen összetett, nincsenek benne nehezen érthető, követhető részletek. Ugyanakkor maga a játékmenet kimondottan gondolkodtató helyzeteket teremt. Szerintem nagyon jól sikerült a beárazós mechanika, esetemben mindig komoly dilemmát, számolgatást eredményez, és nagyon nehezen tudom eldönteni, hogy mi az ideális összeg egy-egy lapkáért. Ha túl olcsón rakom ki, megveszik tőlem (és alig jelent bevételt), ha túl drágán, akkor jó eséllyel megtarthatom, de a következő körre alig marad majd pénzem, stb. Szóval jól játszani semmiféleképpen sem könnyű, kicsit ki kell tapasztalni a többi játékos stílusát is, és persze nagyon meg kell figyelni a pontozólapkákat. Simán bevállalható az elején néhány kevésbé jól sikerült forduló annak érdekében, hogy a végén legyünk igazán eredményesek. Na meg az is jövedelmező lehet, ha csak picivel maradunk le a többiektől az extra bevétel miatt.

A tavalyi kétfős álláspontomat viszont egy kicsit pontosítanom kell. A játék teljesen jól működik kettesben, de a kevesebb változó miatt (pl. kevesebb lapka vásárlásnál) a döntések egyértelműbbek, és gyakorlatilag szinte minden fordulólban 2 lapkát építünk be, míg ez több főnél 0-3 között mozoghat. Szóval remekül működik, de elég más arcát mutatja a különböző játékosszámokkal. Ez mindenféleképpen pozitívum szerintem. 🙂

TETSZIK

+ A beárazós mechanika nagyon tetszik.

+ A lapkalerakós rész kevésbé újító, de teljesen rendben van.

+ A pontozólapkák megfelelően változatosak.

+ Gyors játékmenet.

+ Egyszerű szabályok.

SEMLEGES

* A szerencse szerepe néha egészen magasnak tűnik, ez a sok területlapkán, a zsákból húzáson és a játékba kerülő pontozólapkán áll. Nyilván jobb, ha mi húzzuk az olyan lapkákat, amik potenciálisan sok pontot érnek majd, de a vásárlás miatt mégsem lehetünk biztosak, hogy nálunk maradnak. Így ez a mechanika gyakorlatilag a játékosokra bízza, hogy mit kezdenek a hozzájuk kerülő lapkákkal. Szóval egyszerűen ezt figyelembe kell venni, és nem a szerencsét szidni. 🙂

NEM TETSZIK

* A megjelenés szép, de egyszerűen annyi Klemens Franz által rajzolt játékkal játszottam már, hogy egy picit “megszokottnak” érzem. Az alapstílusa tetszik, csak szerintem nem elég változatos.