2017-08-22 Szekeres Ferenc 8Comment

Most tényleg örülni kellene egy teljesen nyelvfüggetlen játék magyar kiadásának? Tényleg erre kell a befektetések, energiák nagy részét mozgósítania egy kiadónak? Tényleg van értelme egy évekkel ezelőtt megjelent játékot lokalizálni?

Igen, igen és igen…

/FIGYELEM! Jelenlegi bejegyzésem NEM a fordítások menetéről, minőségéről szól, hanem a nyelvfüggő és nyelvfüggetlen játékok kiadását érintő főbb szempontokról. Én magam is a hibátlan (vagy legalább azt megközelítő) munkát tartom elfogadhatónak, és rendkívül bosszant, amikor a magyar (vagy angol, német, stb.) kiadásokban hibák maradnak. Lehet, hogy majd erről is írok, és bár összefügg a 2 téma, fontos, hogy most nem konkrétan a fordításokról lesz szó. Ezt érdemes szem előtt tartani az olvasás, kommentelés során. 🙂

Ja, és még valami… Hosszú lesz… Én szóltam. ;)/

Először is tisztázzunk valamit. Tegyük fel, hogy valaki megvesz egy játékot a boltban, szépen hazaviszi, kibontja, és játszani szeretne vele. Ennek igen fontos eleme a szabálytanulás, ami akár tetszik, akár nem, nyelvfüggő folyamat. És, lássuk be, egy ilyen fajta használati utasítás értelmezése sok embernek még az anyanyelvén is nehezen megy.

Ja, de várjunk, még távolabbról kellett volna kezdenem… Tegyük fel, hogy egy játékboltban nézelődve egy család felfedezi magának a társasjátékos részleget. Kézbe veszik, megnézik a dobozokat…Hoppá, de jópofán néz ki, milyen játék lehet ez? Ohh, sajnos nem ír rajta semmit magyarul…

Szóval a nyelvfüggőséget lehet ám innen is indítani.

Persze az öntudatos gémernek van erre válasza: “nyugodtan vedd meg angolul, németül, franciául, nincs benne szöveg úgysem, facebook csoportokban, ketaklubon, bgg-n meg fent van a magyar szabály. Jójó, nem minden szabály felrakását engedélyezik a kiadók, így egy-egy személytől privátban, esetleg zárt csoportokban kell beszerezni, de ez nem lehet probléma…”

Öhm…

Remélem, hogy azért a hithű játékosok is, ha egy picit belegondolnak, belátják, hogy a fenti ajánlások sántítanak, és amikor egy amúgy a hobbiban nem nyakig benne lévő embert próbálunk a fent említett helyekre elnavigálni, az egy igen körülményes és legkevésbé sem elegáns megoldás. Szóval foghegyről odaköpött válasznak megteszi egy “dehát fent van a szabály a neten”, azért attól hogy valaki vesz egy társasjátékot, nem feltétlenül szeretne még eldugott oldalakon kutakodni magyar szabályok után, amik olykor nem feltétlenül szépen szerkesztettek (néha gyakorlatilag csak szöveg van példák és magyarázó képek nélkül), nem mindig jók a megfogalmazások, és néha a fordítások sem pontosak (igen, tudom, hogy a hivatalos fordítások sem mindig hibamentesek). Ráadásul, ha az ember nem a képernyőt szeretné bámulni, akkor ki is kellene nyomtatni azt a szabályt… Szóval ki lehet indulni abból, hogy a szabálykönyv, ami a dobozban van, igazából nem is kell, nem része a játéknak, de ez így ebben a formában semmiféleképpen sem igaz.

Ha azt szeretnénk, hogy valaki felfedezze, megérezze ennek a csodálatos hobbinak a szépségeit, nem várhatunk tőle kiindulási helyzetben akkora elkötelezettséget, amivel a fenti megoldásokat ajánlók több évnyi fanatizmussággal a hátuk mögött rendelkeznek.

Született erre egy minimum felemásnak nevezhető megoldás, amikor az idegen nyelvű kiadványhoz kapunk egy magyar “szabálykönyvet”. Ez gyakran egy össze-vissza hajtogatott A4-es papírra nyomtatott valami, amit egyáltalán nem érzek jó megoldásnak. Kapásból, ha valamit újonnan veszek, nem szeretném, ha a csomagolása sérült lenne. Konkrét élményem, hogy pont a felvágott résznél, ahol becsúsztatták a magyar nyelvű papirost, a sok pakolgatás következtében már kopott volt a doboz. Mindezt azért, hogy egy cetli bekerüljön. Ez nem lokalizálás, és legfeljebb olyan rétegnek lehet elfogadható megoldás, aki már jobban belemerült a társasjátékozásba, és már magáénak vallja a “nyelvfüggetlen játék nem kell magyarul” hitvallást. (Azért meg kell jegyezni, hogy itt is vannak fokozatok, és a fekete-fehér rágumizott, bevágott szinttől a valóban nyomdai, rendesen szerkesztett szabálykönyvig terjed a skála.)

Félreértés ne essék, én is tagja voltam ennek a “csak nyelvfüggetlent ne” szektának egy ideig. Felhúzott, hogy de miéééééért a Patchwork jelenik meg magyarul, amikor abban aztán tényleg egy szó sincs, és még a magyar címe is pecsvörk… Aztán az évek során szerencsére tisztult a kép, és a kezdeti önző szemléletmód némileg árnyaltabb lett.

Aki kimondottan társasjátékos szakboltban vásárol, annak talán nem szempont, hogy egy társasjáték milyen széles körben elérhető itthon. Berendeltem, megjött, megvettem, kit érdekel a többi… Aztán persze csak szembesül az ember azzal, hogy valami egyszerűen nem kapható itthon… Megrendeltem, várok-várok, de semmi… Jöhetnek a német, francia, brit online boltok, csoportos rendelések, amerikai konténerek, ebay, BGG marketplace, stb. Nyilván minden átlagos háztartásban megszokott rutin az ilyesmi. 😉

Márpedig a lokalizálásnak az is egy nagy hozománya, hogy a játék egészen egyszerűen kapható. Kapható, és nem csak a szakboltokban, így tehát jó eséllyel azok is hozzáférhetnek, akik nem bújják folyton a különböző hírcsatornákat az új megjelenések után kutakodva. Sőt, a plázákban található “általános” játékboltokba is beszivárognak az általunk annyira kedvelt modernebb társasjátékok, és ez csak azért lehetséges, mert magyar megjelenést kaptak. Meghökkentő, de egyben fantasztikus élmény volt itt a helyi plázában lévő játékboltba besétálva (csak buborékfújót akartam venni Boglárkának) végignézni a társasjátékos polcokon… Tele volt jobbnál jobb játékkal, ami azt jelenti, hogy egy ide betévedő gyanútlan család is jó eséllyel juthat igazán remek társashoz.

Legyünk teljességgel jóhiszeműek, és mondjuk azt, hogy egy magyar kiadónak az a célja, hogy a társasjátékos kultúrát terjessze. Ha itt megállnánk, az nagyon szép tündérmese lenne, de biztosan mindenki magától is kitalálja, ehhez bizony pénz kell. Nem kevés. Sőt, némileg nyereséges működés sem árt, mert biztosan felemelő érzés lenne néhány játékot missziós célzattal kiadni, de ha utána csődeljárás következik, az már kevésbé.

Nem úgy működik ez a kiadósdi, hogy a nagyfőnök gondol egyet és azt mondja, “oké, adjuk ki ezt meg azt”, és akkor az ennyi, mehet gond nélkül. A magyar kiadók többnyire nem egy-egy játékot adnak ki az adott külföldi kiadóktól, hanem azokat a kiadókat képviselniük kell. Márpedig a képviselet nem úgy működik, hogy én eldöntöm, nyelvfüggő vagy nyelvfüggetlen játék jelenjen-e meg. Az együttműködés hol komolyabban, hol lazábban, de szabályozott, a külföldi kiadó azt várja el, hogy őt, mint “márkát” képviselje az itthoni, nem pedig azt, hogy pl. egy kiemelt játékát jelentesse meg. Ez egy hosszú távú stratégia része, amelyben működőképes rendszert kell kiépíteni egy szélesebb körű termékportfólióval. Ezekben a kérdésekben nem feltétlenül a magyar kiadó dönt, így az a sokat hangoztatott vád, hogy “Tyű, ez nyelvfüggetlen? Szuper, akkor ezzel semmi munka nem lesz, adjuk ki!”, egyszerűen nem igaz.

Szerintem sokan abba sem gondolnak bele, hogy még ha teljesen szabadon is lehetne dönteni, hogy nyelvfüggetlen, vagy nyelvfüggő játék jelenjen-e meg, akkor is a célközönség létszáma fontosabb tényező, mint az, hogy mennyi munkával jár a fordítás elkészítése. Azaz tegyük félre egy kicsit a fenti naiv hozzáállást, és kezeljük reálisabban a dolgot: a kiadó egy cég, ami profitra törekszik.

Aki azt hiszi, hogy kizárólag az itthoni kiadó munkakedvén múlik, hogy csak szabályt akar-e fordítani, vagy egy olyan játékot, ami sok szöveget tartalmaz, az valószínűleg nincs tisztában a nagyon magas nyomdai kötségkülönbségekkel. Ha egy kiadó nemzetközi “print runt” hirdet meg, és többtízezres példányszámot gyártanak, akkor abba csatlakozva SOKKAL olcsóbbra jön ki egy-egy példány. A nyelvfüggő elemek nagy mértékben emelik az árat, ráadásul ami itthon soknak számít (1000-3000db), az kinti mércével kis példányszámnak. A kis példányszámú gyártás pedig egészen egyszerűen drágábbra jön ki 1 konkrét játékra lebontva. Persze rendelhetne a magyar kiadó rögtön 5000-et is, úgy alacsonyabb lenne a darabár, csak félő, hogy a szállítmány nagy része a nyakán marad. És ilyenkor nem csak az a probléma, hogy nem sikerül eleget eladni, hanem azt még tárolni is kell valahol, ami további költségeket jelent.

Azt a tényezőt is könnyű figyelmen kívül hagyni, hogy az, hogy engem nem érdekel egy megjelenés (mert már 5 éve megvan, amúgy is nyelvfüggetlen, stb.), nem jelenti azt, hogy a közösség és a kultúra terjedésének szempontjából nem fontos. És persze fordítva is igaz. Az, hogy én valamit megvennék (végre egy igazi nyelvfüggő gémer játék jelenik meg magyarul), egyáltalán nem jelenti, hogy sok embert érdekel az, és el fog kelni belőle annyi, amennyi ahhoz kell, hogy legalább nullán legyen egy-egy kiadás. Márpedig itt olyan cégekről beszélünk, akiknek fontos a profit, és lehet, hogy néha beleugranak egy rizikósabb kiadásba (szűkebb rétegnek szóló játék, magasabb gyártási költségekkel, ezáltal magas polcárral), de ennek finanszírozásához meg kellenek azok a “felesleges” játékok, amelyek komolyabb bevételt produkálnak.

Ahhoz, hogy ez a hobbi szélesebb körben elterjedjen, elsősorban nem arra van szükség, hogy egy maroknyi igazán elszánt, tapasztalt játékost érintő (akár nyelvfüggő, akár nyelvfüggetlen) játék jelenjenek meg magyarul. Ráadásul ezek az emberek amúgy is angolul veszik meg azokat a játékokat, amik érdeklik őket, szóval lássuk be, nem nagyon csábító egy kiadónak néhányszáz ember érdekeit figyelembe venni, akik amúgy sem elkötelezett magyar változat vásárlók, sőt büszkén hangoztatják, hogy nem szeretik (pl. a hangulat, a nyelvhasználat miatt) a lokalizált kiadásokat, vagy csak nem bíznak bennük (ami egyelőre olykor valóban jogos).

Ugyanakkor… Ha a társasjátékos kultúra széleskörű népszerűsítésének  eredményeképpen (nem kizárólag, de nyelvfüggetlen játékok segítségével is) kialakul egy olyan réteg, ami már nagyobb létszámú, és igényli az összetettebb, esetlegesen nyelvfüggő játékokat, ráadásul még hajlandó is a magyar kiadást megvenni, akkor bizony ezek is elszaporodhatnak….

Senkit sem szeretnék semmiről meggyőzni, nem is szeretnék senkit sem megvédeni, mert tényleg vannak hibák (néha kimondottan nagyok), tényleg sok szempontból jobban, hatékonyabban, szakmaiabban is működhetne a dolog mind a fordítás, mind a kommunikáció, mind pedig az együttműködés terén. Ettől függetlenül néha nem árt, ha kicsit másra is gondolunk, nem csak arra, hogy nekünk egy adott játékból van-e szükségünk magyar kiadásra, illetve, hogy a kiadó nyilván csak a kevesebb meló miatt dönt egy-egy játék kiadása mellett (azt, hogy egy nyelvfüggetlen játék esetén kevesebb a hibázási lehetőség, természetesen nem vitatom).

Ha csak valamennyire hajlandóak vagyunk objektíven szemlélni a dolgokat, azt be kell látni, hogy a magyar kiadások mennyisége, minősége jellemzi az ország társasjátékos “fejlettségét”. Ezt pedig fel kell építeni. Kell, hogy legyenek fokozatok, kell, hogy legyen választék egy adott kategórián belül. Nem lehet, hogy a Carcassonne meg a Korokon át között semmi sincs. Nem lehet, hogy amennyiben egy család, társaság sokat játszott a Kakaóval, és valami újat akarnak kipróbálni, a Mars terraformálása legyen a következő lehetőség. 

Szóval én úgy gondolom, hogy igen, szívből kell örülni MINDEN magyar megjelenésnek, és e tekintetben nem kell különbséget tenni nyelvfüggő és nyelvfüggetlen között. Sőt, még olyankor is örülni kell, ha egy kiadás minket teljességgel hidegen hagy, mert lehet, hogy pont egy ilyen új megjelenés vonz be olyan embereket, akik által fejlődik az itthoni társasjátékos kultúra, és emiatt olyan játékok jelenhetnek meg magyarul a jövőben, amiről most csak álmodozunk. Érdemes néha kicsit visszatekinteni, és megvizsgálni, hogy jobb-e jelenleg a helyzet, mint 1-2-5-10 évvel ezelőtt? Én csak az elmúlt 3 évről tudok nyilatkozni, mert ezt követtem intenzív figyelemmel, de hihetetlen számban megszaporodtak a magyar kiadások (az utóbbi 1-2 évben). Nem, nem csak a családi, nyelvfüggetlen kategóriában. Ha valaki hithű gémerként a Bibliára (más néven www.boardgamegeek.com) hivatkozik, és mondjuk a TOP100 játékot fontos tényezőként kezeli, láthatja, hogy annak közel a harmada megjelent (vagy hamarosan megjelenik) magyarul. Szerintem nem rossz. Úgyhogy hajrá magyar kiadások (nyelvfüggők és nyelvfüggetlenek egyaránt)! 😉