2017-08-28 Szekeres Ferenc 0Comment

A Felhők tengerét szinte azonnal beszereztük, amikor annak idején megjelent (eredetileg Sea of Clouds). Ez bő egy évvel ezelőtt történt, és Anettel gyakorlatilag rögtön beleszerettünk. Annak idején írtam is róla (ITT megtalálható), de most a magyar változatról videót is készítettem, mutatom:

/A felvétel elkészítéséhez a játékot a Reflexshop bocsátotta a rendelkezésemre./

Egyszerűen nincs mit szépíteni rajta, a téma, a megjelenés fontos része a játéknak. Anett az égi kalózkodás körítést imádja, én pedig, sok egyéb mellett, a doboz illusztrációját. Egyiknek sincs olyan nagyon nagy köze végül a játékhoz, de mégis, az érzet van annyira erős, hogy meghatározza a hozzáállásunkat.

Ez egy viszonylag egyszerű kis kártyajáték, amiben van néhány igazán remek ötlet. Az egyik az, hogy a kártyák hátulja megmutatja, hogy milyen típusú lapról van szó, a másik pedig az egyre bővülő zsákmány rendszere. Szerintem ezek érdekes döntési helyzeteket teremtenek.

A szerencse kérdése érdekes, hiszen kimondottan ezt feszegeti a rendszer, azaz minden egyes alkalommal felmerül, hogy jó-e az, amit elvihetsz, vagy tovább mész. Ezt tetézi az is, hogy a továbbmenetelnél az ellenfeleiddel teszel jót, hiszen gyarapszik a zsákmány (de vannak ártó lapok is). Szóval persze, lehet, sőt, talán kell is szerencséről beszélni, de itt ez az alapmechanika része, így akit zavar az ilyesmi még egy ilyen egyszerű, gyors játéknál is, annak nem való.

A nehéz, hosszú, összetettebb stratégiai játékoknál én is morcos tudok lenni egy-egy véletlenszerű elem miatt, de valahogy a “tedd próbára a szerencséd” (push your luck) jellegű társasokat imádom. Ezekben benne van a “na csak még egyet” érzet, aminek a vége nagy bukó lehet, de még olyankor is röhögéssel, jó hangulatban zárulnak a partik. A konfrontációt meg azért nem érzem durvának, mert egyetlen kalóz elvitele nélkül is lehet nyerni, és bár persze jó kalóz módjára moroghatunk, meg csikorgathatjuk a fogunkat, amikor ellopnak tőlünk pár érmét, szerintem annyi döntési lehetőség igenis van a játékban, hogy alapvető irányokat kijelölhessünk a magunk számára. És itt jön be a lapok hátulja, mint fontos elem, ugyanis látjuk, hogy melyik zsákmányban mire számíthatunk. Vagy legalábbis nagyjából.

Meglepő módon kettesben is jól működik, pedig emlékszem, eredetileg nem vártam el volna tőle ilyesmit. 😀 Ja, és hát ha már az előző bejegyzésem erről szólt, ne menjünk el a nyelvfüggőségi kérdés mellett sem, ugyanis a kártyák szöveget tartalmaznak. Ez az az eset, amikor egy alapvetően egyszerű játékhoz mégis kell valamennyi nyelvtudás. Lehet magyarul égi kalózkodni, juhééé!! Azaz arggghhhh…;)

TETSZIK

+ Gyakorlatilag az összes külsőség, körítés. Minden szép, minden jó minőségű, a téma vonzó.

+ Egyszerű szabályok, gyors játékmenet, remek hangulat.

+ A két alapelem, azaz, hogy látszik a kártyák hátulján a laptípus, illetve ha nem viszed el a zsákmányt, újabb lap/érme kerül rá.

SEMLEGES

* Ide most nem jut eszembe semmi, úgyhogy egy örökérvényű általános bölcsességet jegyzek le. 😛

Én fontosnak tartom a megelőző tájékozódást. A játékok esetében ez pl. azért fontos, hogy legalább az adott társas jellegével kapcsolatban tisztában legyek. Nem minden mechanizmus való mindenkinek, és ahogyan egyeseknek fontos a véletlenmentesség, mások imádják a sok változó elemet. Ha a saját ízlésünkkel (vagy csak pillanatnyi hangulatunkkal) tisztában vagyunk, kevésbé érhet minket csalódás. Ha valaki a Felhők tengerében kiborul a szerencse mértéke miatt, az számomra nem “logikus”, ugyanúgy, ahogyan az sem, ha valaki rossz néven veszi egy sakk partiban a tapasztaltabb, jobb játékos győzelmét. Persze ennél árnyaltabb az összkép, mert végül fájhat a szerencse mértéke, még ha fel is vagyok rá készülve. 🙂

NEM TETSZIK

– Néhány játék végi pontozólapot kicsit meg kell fejteni. Keveredik a szöveg az ikonokkal, és egy-két kártya picit nehezebben értelmezhető. A második játszmára már nem probléma ez, gyorsan meg lehet szokni.