2017-09-25 Szekeres Ferenc 0Comment

Bár a NYET! eredetileg 20 éve született, szerintem a mostani környezetben is friss érzetű. Olyan kártyajáték, amiben minden körben közösen alakítjuk ki a szabályokat.

Mutatom:

/A felvétel elkészítéséhez a játékot a Reflexshop bocsátotta a rendelkezésemre./

Kíváncsi lennék, hogy akik sok újkori társasjátékkal játszanak, de az életük korábbi szakaszában nem nagyon volt ütésvivős élményük hagyományos magyar/francia kártyával, azok hogy állnak az ilyen játékokhoz. Vannak olyan szavak, amiket azok nem is ismernek, akik nem találkoznak ilyen jellegű kártyajátékkal, vagy legalábbis egészen másra gondolnak a hívás, ütés szavak hallatán.

Semmiféle pontos információm nincs ezzel kapcsolatban (csak némi tapasztalat), de érzetre úgy gondolom, hogy a “táblajátékosok” többsége nem, vagy csak ritkán foglalkozik a NYET!-hez hasonló kártyajátékokkal. A fordítottját meg valami miatt könnyebben el tudom képzelni, azaz talán a “kártyások” könnyebben rávehetők táblajátékokra. Persze ezek nyilván nem élesen elkülöníthető kategóriák, és még ha más-más arányban is, mindenkiben egyfajta keveredésként ad valamiféle társasjátékos ízlést.

Nálunk az iskolában 1-4 osztályban heti egy órában tantárgyként van jelen a játék, és a tanmenet főleg negyedikben foglalkozik a kártyajátékokkal. Nagyon szerettem, sokat zsugáztunk, a gyerekek nyitottak, érdeklődőek voltak, gyorsan tanultak, a többség legalább valamennyire képbe került az alap kifejezésekkel. De bevallom, a szabadidőmben nálam is ritkán kerülnek elő hagyományos kártyajátékok. Ebben persze az is benne van, hogy leginkább kettesben játszunk Anettel, és lássuk be, a legtöbb ütésvivős kártyajáték esetében nem ez a nyerő játékosszám. Ezen a téren a NYET! sem erős. Bár itt legalább van ez a döntéssorozat, amely által a fordulóra vonatkozó szabályokba beleszólhatunk.

A kártyás partnerség, és annak a sok finomsága nem könnyen tanítható, és attól tartok, én is csak nagyon alap szinten látom át az ebben rejlő lehetőségeket. A NYET!-ben pl. a nem egyenlő létszámú csapatok, és a duplázó bónuszlap ötlete egyáltalán nem tetszett. Aztán úgy alakult, hogy három- és ötfős partik keretében is ki tudtam próbálni a játékot, és azt kell, hogy mondjam, jól működik a dolog, sőt, némi plusz taktikai réteget is jelent annak az egy embernek a kitüntetett helyzete.

Egy nagyon érdekes beszélgetésben volt részem, amelyben nálam sokkal tapasztaltabb kártyással került szóba az adukényszer. Számos játékban adukényszer van, azaz színhiány esetén kötelező adut rakni. Ez az egyetlen elem plusz információval szolgál a többi játékosnál lévő lapokat illetően, míg ennek hiánya nehezebben olvashatóvá teszi a kezeket. Kérdés, hogy ez most jó, vagy sem? A NYET!-ben nincs adukényszer, de kíváncsi lennék, hogy mennyire lenne más érzete a játéknak, ha egyszerűen csak azt mondanánk, mostantól kezdve muszáj adut rakni, ha színhiány lépne fel. Nem tudom, hány játszmára lenne szükségem ahhoz, hogy ezt kitapasztaljam. 🙂

No, de a lényeg… A NYET! szerintem jó, szórakoztató. A videóban nem említem (mert a szabálykönyv sem), de a NYET! zsetonokat úgy is le lehet helyezni, hogy a játékosok karakterképe látszódjon a letakarásnál, így kivehetjük azt a memória elemet, ami által nem ártana emlékeznünk, hogy ki mit fedett le, hiszen jó eséllyel információértéke van a kezében lévő lapjait illetően. Amikor először próbáltam, így játszottuk, és utána a szabálykönyvet olvasva meg is lepett, hogy ott nem így van. 😛

TETSZIK

+ Szeretem az ütésvivős kártyajátékokat, és szerintem ez egy jól sikerült példány ebben a kategóriában.

+ Az első részben nagyon érdekesek a “mi ne legyen” döntési helyzetek.

+ Minőségi, igényes kivitelezés.

SEMLEGES

* Kicsit szokatlanok a nagyobb, megnyújtott lapok, és mivel elég sokat kell kézben tartani (12-15db), szerintem praktikusabb lett volna a szokásos kártyaméret. Persze mutatósak a nagy lapok, de gyerekeknek, kisebb kezű felnőtteknek kényelmetlen lehet.

NEM TETSZIK

– Ez a szovjet körítés nem áll közel hozzám. A nyet és a letakarás közötti kapcsolat világos, és az illusztrációk is nagyon jók, de összességében inkább mechanikailag tetszik a játék, nem megjelenésileg.