2017-09-27 Szekeres Ferenc 2Comment

Nagy örömmel írom ezeket a sorokat több okból is. Először is magyar szerző játéka kerül bemutatásra e bejegyzésben. Másodszor pedig egy kimondottan jó társasjátékról van szó, legalábbis én annyira élveztem, hogy még két szólópartit is játszottam, pedig amúgy nem nagyon szoktam egyedül társasozni. 🙂 És ha mindez nem lenne elég… Ősz Olivér, a játék szerzője, nem tartotta ördögtől valónak, hogy a bejegyzés a videó mellett inkább az ő szavait tartalmazza, ne az enyémeket. Nagyon köszönöm neki!

Jöjjön hát a videó és a beszélgetés! 🙂

/A felvétel elkészítéséhez a játékot a Cogitate Games bocsátotta a rendelkezésemre./

Kérlek, mutatkozz be néhány szóban!

Ősz Olivér vagyok, a Forestaurant társasjáték tervezője. Veszprémben végeztem informatikusként, jelenleg pedig Győrben vagyok doktorandusz.

Mióta társasjátékozol aktívan?

A modern társasjátékok világába egyértelműen akkor csöppentem bele, amikor egyetemre kerültem, 6 éve. Előtte olyan tévképzeteim voltak, hogy a társasjátékozás nagyjából kimerül a Ki nevet a végén?, Gazdálkodj okosan, Monopoly és hasonlók szintjén. Innen elég nagy váltás volt, amikor egy gólyatársam, Kiss Tamás, rábeszélt, hogy próbáljam ki a kedvencét, a Rettegés Arkhamban nevű játékot. Ezután pedig nem volt megállás, faltam a jobbnál jobb társasokat. A kollégiumból pedig egyre több embert is “megfertőztünk” a szenvedélyünkkel, és öntevékeny kört, nagyszabású eseményeket, többnapos maratonokat szerveztünk.

Mikor merült fel benned először, hogy játéktervezéssel is foglalkoznál?

Ezt is egy konkrét személyhez tudom kötni. Történt ugyanis, hogy egy szerencsés véletlen folytán összefutottunk Karcagi Péterrel, aki már akkor is Crokinole gyártásával és forgalmazásával foglalkozott Veszprémben a Cogitate Games Kft. vezetőjeként.

Épp a játékot demózta, ami nagyon megtetszett, és el is hívtam a következő maratonunkra, hogy ott is mutassa be. A Crokinole-nak is nagy sikere volt – rögtönöztünk is belőle egy házibajnokságot – és Petinek pedig nagyon megtetszett a közösségünk.

A következő lépés az volt, hogy megmutatta a saját ötletén alapuló, fejlesztés alatt lévő játékát, a PitRusht. Erről röviden annyit, hogy a Crokinole-hoz hasonlóan korongokat kell pöckölni egy lakkozott fa táblán, de a célközönsége inkább a gyerekek és a családok. Ekkor már megvolt a tábla kialakítása, de a játékszabályok még elég homályosak voltak. Így alakult, hogy a társaságból többen is becsatlakoztunk a játék fejlesztésébe, mint tesztelők. Rengeteg szabályváltozatot kipróbáltunk, új ötleteket találtunk ki, míg végül a két legjobban működő játékmódot kiválasztottuk, és az került a végleges szabályba – később ezek további módokkal bővültek.

Ezután egy szűkebb csapattal kimentünk Essenbe, hogy a Spielen demózzuk a játékot. Az itt szerzett élményekről hosszan tudnék mesélni, de ezt inkább átélni kell, nem lehet az érzést szóban visszaadni. Mindenesetre az itt töltött fantasztikus hét is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy komolyabban elgondolkozzam egy saját játék fejlesztésén. Petinek is további tervei között szerepelt, hogy a pöckölős játékok mellett hagyományos társasjátékokkal bővítse a vállalkozásának palettáját, és fel is kért, hogy tervezzek egy játékot. Majd ebből született meg a Forestaurant.

A Forestaurant előtt voltak-e más játékötleteid?

Előtte nem igazán volt, csak nagyon kezdetlegesek. Egyrészt a PitRush-hoz volt pár ötletem, nagyon élveztem, hogy volt egy adott keret – szó szerint, egy tábla fakerettel meg néhány korong – és abból számtalan sokféle játékot ki lehetett hozni új szabályok kitalálásával.

Aztán a Forestaurant nem az egyetlen ötlet volt, ami eszembe jutott, mikor arra került sor, hogy játékot kéne tervezni. De a többit elég hamar elvetettem, próbáltam inkább egy ötletre koncentrálni. Azt hiszem, kezdő játéktervezőként ez jó döntés volt.

Előtte pedig nem annyira önálló játékötleteim voltak, hanem pl. Odalenthez készítettem küldetéseket, vagy Arkhamhoz karaktereket és főgonoszokat.

Az ötlettől a megvalósításig milyen utat járt be a Forestaurant?

Mint említettem, Karcagi Péter kért meg, hogy tervezzek egy társasjátékot. Elég konkrét kérései is voltak ezzel kapcsolatban: legyen kooperatív, családi és nyelvfüggetlen, mert ez a kombináció elég ritka a piacon, de van rá kereslet.

Először a témát találtam ki. A legtöbb kooperatív játékban a játékosok valamiféle negatív esemény elkerülésére törekednek, lásd Rettegés Arkhamban, Pandemic, Flash Point, Ghost Stories, stb. Mintha a mai világban az emberek csak egy közös ellenséggel szembenézve lennének képesek összefogni, ha egyedül nincs esélyük. (Én azért bízom abban, hogy ez nem így van.) Ezért szerettem volna valami pozitívabb hangulatú játékot készíteni, ami nem a vég elkerüléséért, hanem a közös jóért való összefogásról szólt. A való életben erre a családi vállalkozásokban láttam jó példát, majd ezen a vonalon tovább gondolkodva alakult ki a közös üzemeltetésű étterem. Aztán, hogy a gyerekek figyelmét is jobban felkeltse, kézenfekvő volt, hogy állatok szerepeljenek benne.

Miután a tematika megvolt, kezdődhetett a játékmenet kitalálása. Először azok a számítógépes flash játékok jutottak eszembe, ahol egy pincért kellett irányítani, hogy felvegye a rendeléseket, elkészítse és felszolgálja az ételeket, stb. Innen vettem át a vendégek állapotait, amik nagyjából az egész fejlesztés alatt ugyanazok maradtak, 1-2 kisebb változtatással.

Az állatfajok is gyorsan kialakultak, ezek adták a játék változatosságát. A köztük lévő különbségekből és interakciókból alakultak ki a játék további elemei. Hiszen a fajok közötti legfontosabb különbség az étrendjük, tehát más ételeket kell nekik készíteni, amikhez más-más hozzávalókra van szükség. Itt az étrendekben szereplő hozzávaló arányát kellett finomhangolni, illetve egy kicsit el kellett rugaszkodni a valóságtól, de egy mesevilágba még talán pont belefér, hogy a medve steaket eszik baconnel… Egyébként a hozzávalók között sokáig sajt is szerepelt, meg a tök eredetileg padlizsán volt.

A stresszjelzők, mint valamiféle vereségi feltétel és izgalomfokozók, már a kezdetektől jelen voltak, de a működésük nagyon sok változat során alakult ki. A csillagok ötlete már az elején is eszembe jutott, de csak sokkal később került be a játékba, amikor tényleg szükség volt rá. A flash játékokban gyakori borravalóhoz hasonló rendszer csak gondolat szintjén maradt meg, de voltak olyan verziók, amiben volt takarítás akció, vagy különböző játékos karakterek speciális képességekkel.

A vendégek sokáig sorban álltak, mielőtt asztalhoz ülhettek, ez lett később arra változtatva, hogy kézből kelljen leültetni őket. Az 1-6-ig számozott sorok és az aktiváció működése már a legelső verzióban is megvolt, de akkor még dobókocka jelölte ki a sort.

Szóval ilyen és egyéb ötletek merültek fel a fejlesztések során, némelyiket a tesztelők találták ki, akiknek sokat köszönhetek a játék megvalósításában, a szabályfüzetben fel is vannak sorolva. Péter az elejétől kezdve kivette a részét a fejlesztésből, ami a hagyományos szerző-kiadó kapcsolatra talán nem annyira jellemző. Ennek megvoltak az előnyei és hátrányai is, de így végül olyan lett a végeredmény, ami mindkettőnk elvárásinak a leginkább megfelel, vagy úgy is mondhatjuk, hogy Pareto-optimális.

Saját gyerekről nehéz objektíven nyilatkozni, de szerinted a Forestaurant ebben a nagy társasjátékos kavalkádban hol helyezkedik el?

Családi kooperatív játékokból továbbra sincs sok, ezért itt talán nem veszik el a tömegben. A tematika és néhány mechanikai elem pedig elég egyedivé teszi.

Családi játéknak szántam, de gémer fejjel azt is szem előtt tartottam, hogy a hozzám hasonlók számára se legyen unalmas. Emiatt egy kicsit nehezen emészthető olyan társaságnak, akik közül senki sem játszott a Monopolynál bonyolultabb játékkal, és nem is gyerekjáték, hanem inkább egy olyan játék, amit egyszerre több generációt képes egy asztalhoz ültetni, és a család gémer tagjai is élvezhetik.

Te szoktál játszani a Forestauranttal?

Igen, a Családi Társasjáték Egyesület rendezvényein szoktam betanítani az érdeklődőknek. Az egyesületet Péter vezetésével hoztuk létre 2016-ban, miután a kollégiumban rendezett események túlnőttek az egyetemi szinten, és nagyobb vonzáskörzetre szerettük volna terjeszteni a társasjátékok kultúráját. Már több, mint egy éve, havonta rendezünk társasjáték délutánt Veszprémben, egyre több érdeklődővel. A legutóbbi eseményen közel 100-an vettünk részt.

Milyen jövőt tervezel magadnak?

Miután elkészült a Forestaurant, befejeztem az egyetemet, és Veszprémből Győrbe költöztem. Sajnos azóta kevesebb időm jut társasjátékozni, pedig itt is jó közösség van a TársasFészekben. Az egyesület havi rendezvényeire igyekszem elmenni, szüleimmel és húgommal szoktam társasozni, és próbálom követni az újonnan megjelenő játékokat. Mióta elkészült a saját játékom, kicsit más szemmel nézek a társasjátékokra, de továbbra is nagyon szeretem őket. A közeljövőben nem tervezek új játékot készíteni, de később, ha megjön az ihlet és több időm lesz rá, akkor szeretnék még játékot tervezni. Jelenleg Csepi Balázs ötleteinek tesztelésében segítek, aki a kiadó idei újdonságának, a Szélmalomharcnak a szerzője.

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, és nagyon sok sikert kívánok mind Olivérnek, mind a Cogitates Gamesnek!