2017-09-29 Szekeres Ferenc 0Comment

Nem olyan régen készítettem egy felvételt a Castle Logix-ról, és írtam is arról, hogy milyen élmény volt Boglárkával játszani (ITT olvasható). Nem sokat kellett győzködnöm se magam, sem őt, hogy próbáljunk másik ilyen Smart Gameses logikai játékot. 😉 Ez a Smartcar lett.

Mutatom:

/A felvétel elkészítéséhez  a játékot a Compaya bocsátotta a rendelkezésemre./

Boglárka alapjáraton rajong a kocsikért, rengeteg kisautója van, és még a rajzfilmek közül is a Láng és a szuperverdák a kedvence. Szóval ez a része sima ügy. Viszont volt más bökkenő. Már az első feladvány is nehéznek bizonyult. Rögtön rá lehet vágni, hogy hát persze, a 4+ nyilván nem véletlenül szerepel a dobozon, és bizony ebben a korban az 1 év nagy különbség. Én azért próbáltam megfejteni, hogy Boglárkának miért van elakadása ebben.

Először is, bár az első feladványt nyilván a legkönnyebbre tervezik, a feladat újszerűsége miatt mégis nehéz lehet. Amikor egy feladattípust már ismer az ember, nyilván könnyebben boldogul vele.

Másodszor, a 2D rajz -> 3D építmény irány absztrakt dolog, és a tudásunk jó része tanult, így az ilyen jellegű alkotásokhoz sok tapasztalat kell, ráadásul a Castle Logix-hoz képest a Smartcar teljesen más perspektívát használ.

Harmadszor, itt van egy sorrendiség, amit érdemes követni. Persze az utolsó rajz alapján is meg lehet építeni az egészet, de úgy akkor még nehezebb. Az pedig, hogy a bal felső sarokban kezdünk, jobbra haladunk, majd sort váltunk… Hát, az sem egyszerű ügy, mert végül is ez csak megállapodás kérdése, ráadásul mások meg másképpen állapodtak meg, és pont az ellenkező irányt használják. 😛

Szóval az első 1-2 alkalommal a motiváció ugyan megvolt, de nagy áttörést nem értünk el, Boglárka inkább azt játszotta, hogy nekem adott fel egy-egy feladványt, majd a megoldással vígan elautózgatott (ugyanis teljesen minőségi, funkcionális járgány ez). Aztán egyszer csak elkezdett ő is jó megoldásokat összeállítani. Azt, hogy az első néhányat, amit igazából én oldottam meg nagyon szakszerű szóbeli közvetítéssel kísérve, csak megjegyezte, és úgy oldotta meg, nem tudom. De utána teljesen újakkal találkozva is sikeres volt, így a kisebbeknek szóló füzet első nehézségi szintjére azt lehet mondani, reális kihívás számára.

A továbblépést meg biztosan nem fogom sürgetni. Már csak azért sem, mert az, hogy egyszer valamit jól megoldott, nem garancia arra, hogy máskor ugyanaz nem okoz nehézséget. De, mint remélhetőleg a soraimból kiderül, ez nagyon is társas móka, fantasztikus közös élmény a lányommal.

Maga a kiadvány pedig egyszerűen kiváló. Minden nagyon minőségi kivitelezésű, és a 2 füzet rendkívül széles kort ölel fel. Ez tényleg olyan játék, ami évek múlva is elő fog kerülni, és újabb kihívásoknak lehet nekifutni.

ui.: +1 nem várt nehézség… Boglárka az előző vendégszereplésnél annyira készséges volt, hogy azt hittem, sima ügy lesz újra felvenni, ahogy játszik… Hát nem… Nem engedte. :O