2017-10-04 Szekeres Ferenc 0Comment

Tyű, már szerda és még nincs kint videó. :O Pedig jó néhány készen várja, hogy nyilvánossá tegyem, de mivel sohasem csak videót teszek ki, hanem szeretek írni is hozzájuk pár sort, nem csak két kattintás az egész. Szabadidőből pedig nem sok van mostanában, így az írásokra kevés jut, az alább olvasható betűáradat is apránként napokon keresztül készült. 😀

Ebben a bejegyzésben az elmúlt két kétfős absztrakt szeánszot össze fogom vonni, ugyanis az egyik alkalommal korábban már részletezett játékok kerültek elő, így azokkal kapcsolatban csak az új élményeket jegyzem le.

A Theseusnak (ITT és ITT írtam róla korábban) kimondottan jót tett, hogy most rövid idő alatt több játszmát is beletettünk. Bár a játékba kerülő fajokat váltogattuk, mondhatni kialakult egy olyan jártasság, ami talán némileg tudatosabb játékot eredményez. A Bots és a Hunters kiegészítőket is kipróbáltuk, nagyon hangulatosak, és tényleg minden fajjal mások a lehetőségek, másképpen kell játszani. A Theseus szerintem az a kategória, amelyben úgy érezheti az ember, hogy rengeteg opciója van, de még pont annyi, hogy azokat végig tudja gondolni, ki tudja számolgatni (ez persze nem feltétlenül igaz). Emiatt bizony elhúzódik a játékidő, és a dobozra írt 45-90 percből az utóbbi a reális még 2 fővel is. Legalábbis a mi esetünkben. De ez egyáltalán nem probléma. 🙂

A Neuroshima Hex (ITT és ITT írtam róluk korábban) partik is el tudnak húzódni, de a lapkahúzós mechanika miatt (minden körünkben 3-ra kell húzni és egyet ki kell dobni, a maradék kettőről meg el kell dönteni, hogy berakjuk a táblára őket, vagy megtartjuk a következő körre valamelyiket) sokkal tempósabb játék, és ugyan van lehetőség itt is a késleltetésre a lapkák megtartásával, ennek taktikai finomságait még nem aknáztuk ki. Izgalmas és szoros csatározások alakultak ki, és bár a Neuroshima Hex-ben a Theseushoz képest nagyobb a véletlenszerűség szerepe, ez az élőben játszott partik eredményén sohasem tükröződött. Gép ellen viszont sokszor kaptam már ki nagy különbséggel (de persze azt mindenki tudja, hogy a gép csal :P).

Szóval ez egy ilyen Michal Oracz est volt, és minél többet játszom az említett játékokkal, annál többre értékelem őket.

A legutóbbi alkalommal pedig Attilával kártyapartit rendeztünk, a Blue Moon és a Capital Lux került elő.

A Blue Moon nem friss játék, 2004-ben jelent meg, és mindössze két paklit tartalmazott 3 sárkányjelölővel. Egy képzeletbeli világban a Vulcák és a Hoax-ok népe küzd egymás ellen a dominanciáért, amit a sárkányok jelképeznek. Két elemben zajlik a harc, a támadást indító játékos dönti el, hogy ez az adott csatában a föld vagy a tűz legyen az. Alapvetően egy viszonylag egyszerű kártyajátékról van szó, aminek az alapja, hogy az adott elemből az ellenfelünk értékét mindig el kell érnünk, vagy felül kell kerekednünk azon, és ha ez nem sikerül, visszavonulót kell fújni. Ilyenkor az ellenfél irányába elmozdul egy sárkány. A sárkányoknak három állása van, vagy egy-egy játékos előtt állnak, vagy középen. Ha az ellenfelünk visszavonul, akkor mindig a nála lévő sárkány mozdul középre, és csak akkor mozdul elénk egy középről, ha a játékostársunknál egy sárkány sincs. A győzelemhez pedig nem elég, ha sikerül mind a három sárkányt magunkhoz venni, egy negyedik (nem jelen lévő) megszerzési jogánál teljesedik ki a diadal. Ha ez nem valósul meg, valamelyik játékos lapjainak elfogyása, és a végső csata után hirdetünk eredményt a sárkányok elhelyezkedése és a megmaradt lapok alapján.

Az évek során több kiegészítő is megjelent, új paklik, új fajok, és bár akkoriban még nem született meg az LCG, mint kifejezés, gyakorlatilag azt a szellemiséget követik a megjelenő kiegészítők (az LCG-ről ITT írtam részletesebben).

A Blue Moon Legends pedig gyakorlatilag egy teljes gyűjtemény, azaz az FFG minden kiegészítőt (még a promókat is) belepakolta egy nagy dobozba (aminek így is csak a harmadára lenne szükség), és kiadta a játék megjelenésének 10. évfordulójára. És sok-sok ember, köztük én is, örvendezzék vala, mert egy amúgy nehezen hozzáférhető játékot szerezhettek be. A játék pedig jó, legalábbis az én ízlésemnek nagyon fekszik. Kicsi számolgatás, kicsi kombózgatás, némi véletlenszerűség (mégiscsak kártya), de elég jó tervezhetőség, remek oda-vissza adok-kapok rövid játékidővel (30-40 perc).

A különböző paklikat, fajokat pedig tényleg nagyon másképpen kell használni, ugyanakkor úgy érzem, hogy már a második játszmára is egészen jól rá lehet érezni egy-egy pakli stílusára, szóval nem az a játék, amiben a 10. játszmánál is csak a felszínt kapargatod. Jójó, nyilván vannak olyan finomságok, amelyek csak sok-sok parti után bújnak elő, de nekem kimondottan tetszik, hogy ugyanannak a paklinak az első és második használata között óriási különbség lehet. És akkor még a pakliépítési lehetőségekről nem is beszéltünk… kiváló játék tonnányi újrajátszhatósággal.

Majd a Capital Lux következett, amiről itthon talán nem olyan sokat hallani. Nem tudom, hogy amennyiben Dorsonczky József nem hívja fel rá a figyelmemet, a látóterembe kerül-e, de nagyon hálás vagyok, amiért általa egyáltalán tudok a játék létezérésről. Talán még annak is érdemes próbát tennie ezzel a játékkal, aki amúgy számozott kártya fóbiában szenved, ugyanis ez nem egy hagyományos szellemiségű kártyajáték. A játszma három fordulóból áll, minden forduló elején van egy kis draftolás, majd csupán annyi a szabály, hogy a körödben a kezedből vagy a játéktér közepén lévő 4 akciókártya valamelyikére teszel lapot, vagy pedig magad elé. A játéktér közepén (főváros) a kártyák lerakásával valamilyen akciót is végrehajtunk, ha pedig magunk elé rakjuk (otthon), akkor egyszerűen csak növeljük az adott színből a lapjaink értékét. A forduló végére minden szín esetében benne kell lennünk a fővárosban kialakult limitekben (tehát nem mehetünk fölé), és aki a legnagyobb értékkel rendelkezik, bónuszt is kap.

Leírva biztosan nem adja vissza azt a zsenialitást, és azt a folyamatos őrlődést, hogy mit is csináljon az ember. Azért ez egy nagyon figyelős, nagyon számolós játék extra sok nehéz döntési helyzettel. Pl. ha az egyik akcióval lapot tudok vinni a fővárosból, és azt az otthonomba helyezem, akkor ugye a limit különbség a kétszeresével változik (középről hiányozni fog, előttem meg ott lesz), és  ha rosszul számolok, akkor kifutok belőle, bukom az összes olyan színű lapomat. Eközben meg simán lehet, hogy az ellenfelemmel teszek jót, úgyhogy bár közvetlen konfrontáció nincs, nagyon fontos a másikra figyelés. A draft miatt pedig még tudhatjuk is (ha megjegyezzük), hogy milyen lapok lehetnek nála. Nagyon fontos a tempó, azaz, hogy bár megvan a terv, hogy mit hova rakunk majd, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen sorrendben tesszük ezt, ugyanis igazán fontos késleltetni egy-egy lapkijátszást. Tényleg csak jókat tudok mondani róla, és én nagyon szeretem, mint kétfős játékot. Játszottam már hármasban és négyesben is, úgy is jó volt, ott nyilván kevesebb ellenfeleknél lévő lapról lehet sejtésünk, így bár a játék jellege, hangulata megmarad, némileg csökken a kiszámíthatósága.

Ez az alkalom így, az előzővel ellentétben, teljesen kártyaparti lett, szuper játszmák voltak.