2017-10-09 Szekeres Ferenc 0Comment

A társasjáték klubban, ahova egészen hosszú ideig jártam, rendszeresen Crokinole-oztak. Sokat nézegettem ezt a furcsa sportot/ügyességi játékot, de csak a játékosokkal való szócsatáig jutottunk mindig, ténylegesen nem pöcköltem sohasem. Furcsa módon valamennyire mindig is izgatott, de azért ez nem olyasmi, amibe az ember csak úgy “beszáll”, már csak a több tízezer forintos kezdőtőke miatt sem. A helyigényéről ne is beszéljünk, mert akár vicces, akár nem, nem feltétlenül tudnék könnyedén helyet kijelölni egy Crokinole táblának (még ha amúgy a falon is tárolható). Na de nem is magyarázkodom, egyértelmű, hogy nem vagyok eléggé elszánt, hiszen akkor a fenti kifogások eszembe sem jutnának, már rég itthon virítana egy pöckölőaréna. Két éve a Társasjátékok Ünnepén láttam egy némileg társasjátékosabb változatát a pöckölésnek, ez a Flick’em Up!, és bár azt sem lehetett éppenséggel olcsó játéknak nevezni, azért lényegesen elérhetőbb kategóriába tartozott. Amivel viszont ténylegesen sikerült játszanom is, az ennek az utóbb megnevezett játéknak a kisebb dobozos, műanyag elemeket tartalmazó változata, a Vigyázat, vadnyugat!

Mutatom:

/A felvétel elkészítéséhez a játékot a Gémklub bocsátotta a rendelkezésemre./

Az alapszabályok könnyen elsajátíthatók, elég gyorsan elkezdődhet a játék, gyakorlatilag kipakolás közben minden ismertethető, és az előkészületek végére mehet is a móka. Szerintem a kalandok, amelyeket a szabálykönyv tartalmaz, nagyon jók, és vannak különböző szabályok még, amik változatosabbá teszik a játékot (pl. a párbaj kimondottan tetszik).

Először azt gondoltam, hogy gagyinak fogom érezni a műanyag elemeket, de azt kell mondjam, hogy játék közben egyáltalán nem foglalkoztatott már a dolog. Nyilván szebb, jobb, stílusosabb, és az ízlésemhez közelebb is áll, ha valami fából készül, de azért az nem elhanyagolható szempont, hogy így kevesebb, mint a felébe kerül a játék, és végül is a funkcióját teljes mértékben ellátja minden műanyag elem.

És végeredményben jó móka volt a pöckölgetés. Amikor még nem tudtam, hogy hogyan is működik a játék, kicsit furcsálltam a 2-10 fős megjelölést, de amint kiderült, hogy végül is 2 csapatot irányítunk, világossá vált a koncepció. Ettől függetlenül én azért nem játszanám 10 fővel… Persze, lehet örülni a csapattársad ügyes ujjmozdulatainak, de azért az, hogy 9 ember körét kell végigvárni ahhoz, hogy újra te jöhess… Hátöhmm….:) Szerintem kettesben vagy négyesben ideális, a többi játékosszám pedig mondjuk 6 főig elfogadható. Számomra. De én amúgy is inkább vezetni szeretem a sok fős (6+) partijátékokat, nem igénylem, hogy résztvevője legyek. 🙂

TETSZIK

+ Nagyon jó a hangulata, garantált a röhögés, cukkolás, mérgelődés. A “könnyebb dolgod már nem is lehetne” helyzetekben elbénázott pöckölések osztatlan sikert szoktak aratni. 😛

+ Szerintem teljesen rendben van ez a csomag így a tárolóval, a műanyag elemekkel, a kalandokkal, tehát gyakorlatilag mindennel együtt. A doboz tartalmára nem lehet panasz.

+ A téma és a mechanika nagyon szép összhangban van. Bár a vadnyugatos körítést már kicsit unom, szerintem itt egyértelműen telitalálat.

SEMLEGES

* Ez egy ügyességi játék. Túl sok taktikai, stratégiai elem nincs, és annak a kicsinek a sikeressége is erősen múlik a pöckölés pontosságán. Szóval mint minden játéknál, ennél is fontos tudni, hogy mire számíthat az ember, és akkor nem fogja hiányolni az agyizzasztó szituációkat. 🙂

NEM TETSZIK

– Nyilván a játéktér méretétől függ, mert az bizonyos keretek között rugalmasan bővíthető, zsugorítható, de elég sokszor alakult ki olyan helyzet, hogy egyszerűen nem fért oda a kezem a koronghoz anélkül, hogy ne kellett volna odébb rakni egy épületet. Természetesen a korong mögötti területről van szó. Részemről teljesen rendben van, hogy ilyenkor elvesszük a pöckölést akadályozó elemeket, de van, aki érzékeny erre. Ezt mindenféleképpen érdemes előre tisztázni, hogy a későbbiekben ne legyen félreértés. No meg persze abból is lehet vita, hogy mi hol volt eredetileg. Ez a sikertelen mozgások után amúgy is kérdéses lehet. Szóval vannak ilyen apró ügyetlenkedések, amik egyszerűen a játék velejárói, és ezeket az emberek hol könnyebben, hol nehezebben kezelik. Szerintem ezt csak lazán szabad játszani, és nem a világ vége, ha valami nem pont ugyanoda kerül vissza. 🙂