2017-10-15 Szekeres Ferenc 0Comment

Úgy tűnik, hogy ez már így lesz, és a kétfős absztrakt játékalkalmakat párosával foglalom össze. 🙂

Tamással kéthetenkénti rendszeresség van kialakulóban, és egy láncolatszerű játékválasztást találtunk ki, ami csak annyit jelent, hogy mindig azzal a játékkal kezdünk, amivel legutóbb befejeztük. Mivel legutóbb a Neuroshima Hex volt a második a Theseus partik után, hát múlt héten azzal kezdtünk. 🙂 Erről viszont most már tényleg nem nagyon írnék, hiszen legalább 3-4 bejegyzésben is volt róla szó. Szuper játék és kész. 🙂

Utána a Dungeon Twister került elő, amiről szintén írtam már ITT, de most a Forces of Darkness kiegészítőt használtuk. A doboz rengeteg újdonságot tartalmaz, már a területlapkákon is bőven van felfedeznivaló, ugyanis a mezők egy része mágikus, áthatolhatatlan sötétségbe burkolózik. Felfedezésükhöz is extra dolgokra van szükség, ezután lapkák kerülnek fel ezekre a területekre, és onnantól kezdve már lehet mászkálni rajtuk. Ez némi plusz véletlenszerűséget jelent ebben a játékban, amit így egy játszma után nem érzek egyáltalán bántónak, de mindenféleképpen szokatlan, nekem végeredményben tetszett. A karakterek nagy része (8-ból 6) élőhalott, és a tulajdonságaik nagyon-nagyon jók, ötletesek, tematikusak. A vámpír átváltozhat denevérré, a nekromanta holtakat támaszt fel a kriptákból, a kísértet sebzett karakterek testébe tud beleköltözni, stb. És az új tárgyak is mind olyanok, amelyek ezt a sötétség és élőhalott vonalat erősítik. Tényleg fantasztikus ötletek vannak benne. Sajnos a játszma ennek ellenére (vagyis pont ezért) kicsit felemásan zárult. Egyértelműen hibáztunk, hogy ezt a kiegészítőt különálló játékként kezeltük, és kizárólag az új elemeket használtuk. Ugyanis, mint ahogy említettem, 8 karakterből 6 élőhalott, és ellenük a Fény Angyala & Szent Kereszt kombó gyilkosnak bizonyult. A Fény Angyala mozgás (repülés) közben “ledobja” a Szent Keresztet egy élőhalottra, és az azonnal semmivé porlad. Ez egy vegyes összeállítású játszmában nem lenne probléma, mert ha mondjuk 2-3 élőhalottat vesz be valaki a csapatába, akkor azokra nyilván jobban kell ügyelnie, de amikor a sereged háromnegyede ellen halálos ez a kombó, akkor az gondot jelenthet. De igazából nem is a hatékonyságával volt nekem a legnagyobb bajom, hanem, hogy ezáltal kevésbé állt bárkinek is az érdekében, hogy a többi érdekességet kiaknázza. Kimondottan szerettem volna zombit feléleszteni a nekromantával, de ha közben emiatt hátrányos helyzetbe kerülök, akkor nyilván nem poén. Sebaj, tanultunk az esetből, legközelebb körültekintőbben állítjuk össze a terem/karakter/tárgy készletet, és rendületlenül nyomjuk tovább a dungeonsakkot, hiszen fantasztikus játék, én nagyon beleszerettem.

Ezen a héten pedig ismét sikerült összehozni egy játékalkalmat Csendével, és jó néhány társas asztalra került.

Egészen friss szerzemény a Tesla vs. Edison: Duel, és ha már megjött, fel is avattuk, ráadásul remekül illik a kétfős absztrakt kategóriába. 🙂 A párbaj lelke az AC/DC, ugyanis 4-4 karakter közül választhat az AC (váltakozó feszültség) és a DC (egyenfeszültség) játékos. Tesla és Edison mellett tehát még 3-3 személy is felbukkan, akikről a kevésbé műveltek (pl. én) nem sokat tudnak. na nem mintha számítana, mert csak annyi a lényeg, hogy minden személyhez egyéni győzelmi feltétel tartozik. Ez önmagában is amúgy egészen jó kis újrajátszhatóságot jelent, mert a különböző játszmákban más célokat kell elérni, és az ellenfeleket pedig más célok elérésében kell megakadályozni. A szabályokba nem mennék bele részletesen, alapjaiban hasonló jellegű, mint pl. a Schotten Totten olyan szempontból, hogy van középen egy sor (3 régió), és mindegyiknél a magasabb befolyásért küzdünk, ezt vagy városok megvilágításával, vagy részvények megvásárlásával tehetjük (mind a kettő gyakorlatilag egy-egy kártya mi oldalunkra való elhelyezését jelenti). Ezekhez birtokolnunk kell bizonyos technológiákat, illetve letilthatjuk egymás áramellátását (nuku AC/DC). Az akciók alapvetően kártyákkal történnek, de ezen kívül is lehetőségünk van plusz akciók végrehajtására , és van egy érdekes “pontjelölő” is, aminek a fejlesztésével újabb extra akciókat szerezhetünk.

Azt hiszem, hogy többet adott a Tesla vs. Edison: Duel, mint amennyit vártam tőle, és ez már önmagában is hatalmas pozitívum. Persze amúgy is abba a kategóriába tartozik (kétfős, könnyed, de gondolkodtató), amit kimondottan kedvelek, így túl nagy rizikó nem volt benne. Szép, stílusos, minőségi… Mi kell még? 🙂

Következőnek a Jarl került elő, ami sajnos sok-sok játékhoz hasonlóan szintén arra a sorsra volt eddig kárhoztatva, hogy az örökbefogadása után egyetlen partit követően a polcon várja azt az alkalmat, amikor újra akcióba lendülhet. Eljött az ideje! Csendével legutóbb több parti Duke-ot is játszottunk (ITT írtam róla), a Jarl pedig gyakorlatilag ugyanazt a rendszert használja némi bővítéssel. Mégis, ugyanaz a szabályrendszer nagyon más játékérzetet ad. Most azt inkább nem elemezgetném, hogy mennyire szimpatikus az a hozzáállás, hogy ha már a Catalyst Games megvette a Vikings sorozat jogait játékok kiadásához, akkor egy teljesen absztrakt játékra rá is húzta azt, mert a nyilvánvaló üzleti megfontoláson túl más nincs. Olyan szempontból teljesen rendben van, hogy kb. tök mindegy, hogy milyen két hadsereg csap egymásnak. 🙂

No, de hogy miért más a játékérzet. Nos, kapásból a Duke és a Jarl figura miatt. Míg a Duke egy nagyon korlátozott mozgással bíró figura (egyik oldalán csak vízszintesen, másik oldalán csak függőlegesen tud mozogni), addig a Jarl ugrásokra is képes, és így nehezebb beszorítani. Ráadásul sok lapkán megjelenik a védekezés, mint képesség, ami megakadályozza az ellenfél mozgásait, lövéseit, így valójában teljesen más stílusú játék a Jarl a Duke-hoz képest. Bátrabban lehet ellenséges figurák mellé sajátot helyezni, és nehezebb az ellenséges lapkákat leütni. Nekem ugyanannyira tetszik mind a két játék, és kivitelezésben is szuper mind a kettő. Pedig azt hittem, hogy a Duke falapkái jobban fognak tetszeni, de a Jarl műanyag kivitelezése is kimondottan jó, egyedül a “command” akció látható rajta kicsit nehezebben, ennek olvasásához kell egy kis odafigyelés, rutin (mondjuk magának az akciónak a használatához is).

Nos, ez a játék is több törődést érdemelne, mint amennyit tőlem kap, de most legalább előkerül. 🙂

Ezután a Hack Tricken volt a sor. Erről is már többször írtam (pl. ITT), de most játszhattam először az új kiadással, ami szerintem még jobb lett. A legfontosabb változás, hogy az eddigi kártyák által kirakható játéktér valódi tábla lett, ami lényegesen szebb, funkcionálisabb. Szuperül mutatnak a világtérképen a jelölők, erősítik a “meghekkeltük a térséget” érzetet. 🙂 Maga a szabály nem változott, de a több mérkőzésből álló játszma most 3 pontig tart, nem 5-ig. Mivel van lehetőség egyetlen összecsapásban 2 pontot szerezni, azt hittem, hogy probléma lesz ez a 3 pontos határ, de nagyon jó volt így, még gyorsabb, még rövidebb egy teljes sorozat is, rögtön jöhet is a visszavágó, és így az is izgalmasabb, hogy 2-1-ről még fordíthat úgy az ellenfél, hogy meg is nyeri rögtön sorozatot.

Mostanra már egészen sokat játszottam a Hack Trickkel, és bár elsőre nem értettem, most nyugodt szívvel lövöm el a zseniális jelzőt, egyáltalán nem érzem túlzásnak, és mivel nem használom olyan gyakran, megengedem magamnak. Biztos vagyok benne, hogy sokan meglepődnének, ha kipróbálnák. Nagyon szurkolok, hogy ez az új kiadás minél több emberhez eljusson, és azok közül is minél többen játsszanak vele annyit, hogy kibontakozzon számukra a Hack Trick szépsége, mélysége.

Mivel a több órányi koncentrálás után már kellemesen elzsibbadt az agyunk, zárásképpen egy régi klasszikus került elő, amin ugyan lehet agyalni, de mégsem folyik szét tőle a szürkeállományunk, ez pedig a Keltis volt. Én a nyáron egészen sokat Keltiseztem, és azt kell mondjam, hogy újra felfedeztem magamnak. Szuper koncepció, szuper megvalósítás, gyors, kellemes, picit számolgatós. Lassan 10 éve jelent meg (az Elveszett városok pedig már inkább a 20-hoz közelít), de egyáltalán nem érzem elavultnak. Gyors családi játéknak, vagy fillernek kiváló. A teljes játékalkalom pihentető lezárására kimondottan alkalmas volt. 🙂