2017-10-16 Szekeres Ferenc 2Comment

Ez a 350. bejegyzésem. Számomra elég hihetetlen szám, főleg úgy, hogy nem teljesen 3 év alatt jött össze. Ez átlagban 3 naponkéntinál gyakoribb posztolást jelent, nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú távon ezt tartani fogom.

Persze kellett ehhez a tavaly elkezdett videózás rendszeressé válása is. Az elmúlt kb. 7 hónapban 60 videót készítettem. Szerintem nem rossz. Persze nem a mennyiség a fontos, de úgy érzem, hogy a minőség is vállalható szinten van. Eddig 10 különböző magyarországi játékkiadóval sikerült valamilyen szintű együttműködést kialakítanom, és nincs egy hete, hogy a 11. is rábólintott a közös munkára, 2 további pedig még folyamatban van. Remélhetőleg nem tűnik nagyképűségnek, ha leírom (és még gondolom is), hogy büszke vagyok arra, ahol ebben a hobbiban tartok. És rendkívül hálás vagyok mind a kiadóknak, mind az olvasóknak, mind pedig a nézőknek a bizalomért, a rám fordított időért, energiáért.

Nagyon nehéz a túlzsúfolt hétköznapokba ennyi mindent belepréselni, de úgy érzem, még tart a lendület, még szívesen foglalkozom mind az írással, mind a videózással. Az nagyon motiváló, hogy mindenféle korcsoportot, “gémerségi szintet” érintő játékkal foglalkozhatok, így a 3 éveseknek szóló játékok, és a nehéz, összetett szint között kalandozhatok. Ez segít abban, hogy változatosnak éljem meg ezt az egészet.

Bevallom, az ismerősi körben való társasfertőzéssel elakadtam. Biztosan csak az én telhetetlenségem, elégedetlenségem, de nem érzem sikeresnek a térítő tevékenységemet. Valószínűleg pont emiatt mentettem át ezt a missziós “játéktanítást, játékbemutatást” a bejegyzésekbe, videókba. Ennek a gyümölcsét viszont jóval nehezebb megízlelni, ugyanis nem tudni, hogy mennyire hatékony, sikeres. Persze csorognak infók innen-onnan, vannak közvetlen visszajelzések, és vannak mendemondák is pl. klubokban a videóim alapján szabályt tanuló társaságokról… Mindenesetre pontos kimutatások nélkül is hinnem kell, hogy van értelme annak, amit csinálok, és nem csak azért, mert nekem örömet okoz. Nem tudhatjuk, hogy mi az a mozzanat, ami láncreakciót válthat ki, és mi az, ami egészen komoly változásokat is elindíthat, ezért minden kicsi számít. Minden, amivel akár csak egy picit is előrébb lehet mozdítani az itthoni társasjáték kultúrát, fontos lehet.

Szóval hajrá, nem kell félni, bele kell vágni! Írjatok, blogoljatok, cikkezzetek, felvételezzetek, fényképezzetek, beszélgessetek, fejlesszetek alkalmazásokat,  fordítsatok szabálykönyveket, szervezzetek játékalkalmakat, klubokat! Nagy baj nem lehet…:)

Tervekből, elképzelésekből továbbra sincs hiány. Igyekszem mindenből tanulni, szeretek, szeretnék fejlődni. Meglátjuk, mi hogyan alakul, mint mindig, továbbra is optimista vagyok.

Sohasem kértem, hogy lájkolj, ossz meg, még a nyereményjátékos időkben sem. Ugyanakkor, ha olvasod ezeket a sorokat, és úgy érzed, hogy nem sajnálsz tőlem valamiféle bátorítást, jó tanácsot, kritikát, akkor ne fogd vissza magad! 🙂

Köszönöm a figyelmet, legközelebb már nem ilyen érzelgős, nosztalgiázós, elmélkedős bejegyzéssel jelentkezem. 😛