2017-11-30 Szekeres Ferenc 1Comment

A legtöbb esetben valamennyi sejtésem azért van azzal kapcsolatban, hogy egy-egy játék mennyire fog tetszeni nekem. Aztán van, hogy eléggé mellélövök a saját ízlésemet (vagy a játék előzetes megítélését) illetően. Így volt ez a Vastrón esetében is. Mindjárt részletezem, de előtte…

…mutatom. 🙂

/A felvétel elkészítéséhez a játékot a Delta Vision bocsátotta a rendelkezésemre./

Szóval az a helyzet, hogy minden várakozásomat felülmúlta a Vastrón. Alapvetően úgy gondolom, hogy azok a játékok nem az én világom, amelyben mindenféle tárgyalások, blöffölések útján kell meggyőznünk a másikat arról, hogy mi a helyes döntés, és persze a végén akkor járunk jól, ha a másik belemegy, majd hátba szúrjuk. Általában sikeres vagyok az ilyen jellegű társasok terén, de nem feltétlenül érzek sikerélményt olyankor, amikor lenyomom a másik torkán a számomra kedvező döntéseket.

Ugyanakkor a nyáron elég sokat játszottam a The Resistance: Avalonnal, ami meglepően jó élmény volt, most pedig a Vastrónnal kapcsolatban is azt kell, mondjam, nagyon jó kis rendszer. A házpaklik jellege nagyon más, és még az is sokat változtat a dolgon, hogy házon belül melyik karakter képességét használhatjuk általánosan. Ezek alapján igen nagy az újrajátszhatósága. Ugyanakkor az ilyen jellegű játékoknál azt kell a leginkább figyelembe venni, hogy ennél társaságfüggőbb kategória nem sok van. Szóval ez az a játék, ami egy csapatban mindent visz, egy másikban pedig teljes kudarc lehet, ugyanis amíg a legtöbb kategóriában maga a szabályrendszer meg is határozza a lehetőségeket, itt gyakorlatilag olyan keretet ad, amibe sok dolog beleférhet.

Nekem alapvetően az aszimmetrikus jelleg tetszik, mert tényleg másképpen kell a különböző házakkal játszani, és az, hogy bizony nem feltétlenül vágysz arra, hogy támogassanak téged, hiszen persze, bár alapvetően jó dolog megnyerni egy-egy fordulót, a támogatóid jutalma is ugyanaz. Ez pedig hosszú távon nem tartható, ügyesen kell váltani a különböző játékostársak között, és ez persze mindenkire igaz. Az is nagy előnye, hogy nincs az a szokásos “kiesős” problematika, ami által egy-egy játékos akár extrém gyorsan is játékon kívülre kerülhet és csak bámészkodó a küzdelem további részében. A Cosmic Encountert nem ismerem (amely alapján a Vastrón készült), de ezt jó szívvel ajánlom olyan társaságok számára, akik szívesen játszanak ilyen egyezkedős, átverős, blöffölős játékkal, ráadásul kb. 1 órába bele is fér.

TETSZIK

+ A mechanika/tematika kapcsolat elég simulékony, szerintem szépen összedolgozták.

+ Ha már belerázódik a társaság, nagyon pörgős, gyors játék.

Remek kivitelezés, jól néz ki minden játék közben. Az, hogy filmes jelenetek vannak a kártyákon, talán megosztó lehet, alapvetően én sem rajongok érte, de itt úgy érzem, hogy a célközönség miatt jogos lehet.

+ Aszimmetrikus játékstílus a házak között.

SEMLEGES

* A koronák nagyon jól mutatnak a kártyákon, lapkákon, de nem mindig praktikusak. Egy toronyba rendezve nem feltétlenül könnyű megmondani, hogy egy karakter ereje 4, 5 vagy 6.

NEM TETSZIK

– A szabályrendszer elsőre azért egyáltalán nem egyszerű. Az szuper, hogy mások a jutalmak támadás illetve védekezés megnyerésénél, de az elején okoz némi fennakadást, mire mindenkinek teljesen tiszta nem lesz, hogy miért mi jár, és a különböző karakterkártyáknál is van néha némi értelmezési intermezzo.