2018-01-11 Szekeres Ferenc 1Comment

Viszonylag ritkán fordul elő, hogy olyan játék kerüljön nálunk az asztalra, amiről úgy sejtem, hogy nem feltétlenül a mi ízlésünknek való. Ez nem azért van, mert annyira finnyásak lennénk, hogy nagyon megválogatjuk, mit próbálunk ki, hanem pont azért, mert eléggé mindenevők vagyunk, ráadásul szinte minden társasban van olyasmi, ami jó eséllyel tetszeni fog. A Dead of Winter nem volt a “mindenféleképpen kipróbálandó” játékok listáján, de a “semmiféleképpen se próbáld ki” listán sem. 🙂 Pár évvel ezelőtt biztosan nehezen elképzelhető lett volna egy ilyen jellegű játék magyar kiadása, de most eljött a Holtak tele…

Mutatom:

/A felvétel elkészítéséhez a játékot a Gémklub bocsátotta a rendelkezésemre./

Ahogy a bevezetőben is említettem, ritkán játszunk olyan játékkal, ami nem annyira a mi világunk, és a Holtak tele több okból is ilyen. Ugyanakkor bőven van benne olyan elem, ami kimondottan tetszik.

Először is a legnyilvánvalóbb kérdés a téma… Soha egyetlen részt sem néztem meg a Walking Deadből, és azt gondolom, hogy amennyiben valaki nagy rajongója akár ennek a sorozatnak, akár összességében a zombis filmeknek, irodalomnak, biztosan jobban magával ragadja ez az egész körítés. Abból látszik, hogy iszonyatosan erősen tematikus játék a Holtak tele, hogy még így, gyakorlatilag kívülállóként is eléggé beszippantott játék közben az elkeseredett küzdelem a zombik ellen, a sok-sok kutakodás az élelem, a különböző felszerelések, a fegyverek, további túlélők után.

Ha pusztán a mechanikákat nézzük, az is remek rendszert alkot, bár a szabálykönyv nem rövid, és elsőre sok dolgot kell megjegyezni, a kimondottan logikus elemek miatt játék közben mégsem kell állandóan szabálykönyvet lapozgatni. Ráadásul az a félelmem sem igazolódott be, miszerint az ilyen jellegű játékok végeláthatatlan hosszúak.

A tematikára muszáj kicsit visszatérnem, illetve pontosabban a szövegekre. Rengeteg kártya van rengeteg szöveggel. És ezek tényleg olyan keretet teremtenek, amibe sokkal könnyebb beleélnie magát az embernek. Érdekes, egyedi megoldás a válaszútkártyák rendszere, és nagyon jó sztorik vannak rajta. Pici szpojlerként azért leírom az én kedvencemet, azt akkor kell felolvasni, amikor az aktív játékos ásít a körében. :)))

Mindent összevetve érthető számomra, hogy miért sikeres a játék, és tényleg telitalálat lehet számos társaságban. Bevallom, ez a félkooperatív dolog nem a szívem csücske. Lehet, hogy furcsa, de az áruló részét sokkal könnyebben el tudom fogadni, mint azt, hogy ugyan győztünk közösen, de mégsem mindenki (vagy legalábbis nem feltétlenül). Félreértés ne essék, értem, hogy mitől érdekes, izgalmas ez, mondhatni sokkal életszerűbb is az, hogy mindenki úgy segít, hogy azért neki jó legyen. 😛

TETSZIK

+ Tömény tematika sok-sok sztorival, magával ragadó hangulattal.

+ Ezek a figurák nekem sokkal jobban bejönnek, mint a műanyagok. Akik kifestik a figurákat, azoknak nyilván szuper, de én nem nagyon érzem a hangulati vagy minőségbeli pluszt az egyszínű műanyagkupacokban, így sokkal érdekesebb számomra ez a fajta kartonfigura megoldás.

+ Nagyon sok karakter van, jó ez a sokszínűség.

+ Válaszútkártyák rendszere.

SEMLEGES

* Maga a zombis téma. Nem imádom, nem utálom, elvagyok vele.

NEM TETSZIK

– Félkooperativitás, azaz olyan mintha együtt lennénk, de azért mégsem teljesen (árulótól függetlenül).

– Az én ízlésemnek kicsit nagy a szerencse szerepe.