A teknős és a nyúl történetét így 2017-re elég sokféleképpen feldolgozták már (nekem a Tapsi Hapsi féle a kedvencem), és 1973-ban társasjáték is született ezzel a körítéssel. Érdekesség, hogy németül Hase und Igel néven jelent meg, kicsit más a mese is, ugyanis a sün úgy győzi le a nyulat, hogy kihasználja a feleségével való hasonlóságot, és egyikük a rajtnál, másikuk a célnál van. Hát bizony, nem szép dolog a csalás. Persze az egyenlőtlen felek közötti versengés sem. 😛 A legelső Spiel des Jahres díjat amúgy pont ez a játék nyerte el 1979-ben. Tavaly, 43 évvel az eredeti játék után, 80…

Elég sok ügyességi, gyorsasági játékot kipróbáltam már, és bár sohasem volt túl nagy sikerélményem egyikben sem, szerettem őket. Pl. néhány évvel ezelőtt a diabolora teljesen rá voltam kattanva, a gyerekekkel együtt gyakorolgattam a trükköket, amint vége volt egy-egy órának, már mentünk is ki “edzeni”. Ebben amúgy egészen látványos dolgokat is meg tudtam csinálni, nem úgy, mint a jojóval… Na, ahhoz már tényleg ügyetlen vagyok. 🙂 Biztos vagyok benne, hogy sokak szemében haszontalan játszadozás ez, és nem nagyon vannak tisztában azzal, hogy milyen komoly fegyelemre, figyelemre, koncentrációra, kitartásra van szükség ahhoz, hogy az ember valamit kigyakoroljon. Lehet, hogy a végeredmény nem…

Aki csak felületesen olvasgatja ezt a blogot, valószínűleg az is valamennyire képben van az egyszerű, letisztult játékok iránti szerelmemmel kapcsolatban. Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki szereti ezeket a jellemzőket, és nem is mindenkinek valók az ilyen játékok. Meglátásom szerint ennek, többek között, az az oka, hogy a modern társasjátékok világában ezeket sokan ódivatúnak érzik. Ehhez kapcsolódik még az “egyszerű szabályrendszer = gyerekeknek való” végtelenül káros sznobizmus. Ez a két elem nem könnyíti meg a mostani nagyon színpompás, felturbózott felhozatalban az absztrakt játékok dolgát. Mint az élet minden területén, az előítélet a társasjátékoknál is rendkívül romboló tud lenni. És ha…

Egy kicsit furcsa ez a társasjátékos világ… Ugyanis, ha újabb zombis, vikinges, vagy bármilyen fantasy, sci-fi hátterű játékot jelentenek be, joggal érezhetjük, hogy “na, már megint…” Miközben meg a Sorbán állás témája, ami a nem is olyan távoli múltat idézi fel, kimondottan egyedinek tűnik. Népköztársaság, a boltok alig kapnak árut, választék nincs, de mennyiség sem nagyon, a polcok üresek, mindenki a szállítmányra vadászik, és persze megjelennek a mindenkinél egyenlőbbek, akiket a pult alól szolgálnak ki, meg a spekulánsok, akik utána fű alatt kicsit drágábban adják, cserélik el szerzeményeiket… Hogy ez mennyire szomorú, döntse el mindenki maga. Azért remélhetőleg a társasozás…

Amikor először játszottam a Ligrettoval, akkor eléggé emlékeztetett a “Speed” kártyajátékra, amit alsós gyerekekkel szívesen játszottam. Figyelem, gyorsaság, ezek a kulcsszavak. Egy nagy hátránya van (ami sok esetben igazából előny, de itt nem az), a kétfősség. A Ligrettonál viszont akár a 2-12 fős intervallum is reális lehet. Mutatom: https://youtu.be/FOzMX8IWcik Szóval egy nagyon egyszerű kártyajátékról van szó. Remek családi móka, már ha nem frusztrálja a felnőtteket, hogy a gyerekek villámsebességgel tudnak pakolgatni. 😛 Amúgy van ám benne taktikázási lehetőség, több is, mint elsőre gondolná az ember. Egyrészt muszáj figyelni a többiek lehetőségeit, nem csak akkor, amikor pont pakolnak, mert akkor nyilvánvalóan…

Szerintem az mindig nagy dolog, amikor egy magyar kiadás időpontja egybeesik a játék nemzetközi megjelenésével. Főleg, ha olyan társasról van szó, ami kivitelezési újdonságot tartalmaz. A Dice Forge ilyen. Oké, a LEGO már használt olyan dobókockákat, ami szétszedhető elemekből áll, de modern társasjátékban talán először jelenik meg, és nem, nem “dobsz és lépsz” mechanikát alkalmazva. Mutatom, hogy hogy lehetünk A Sors Kovácsai: https://youtu.be/F51dPflNjZY Talán a Mystic Vale-hez hasonlítanám a játék újszerűségét, mert ott is az a helyzet alakult ki, hogy van ugyan bőven pakliépítős játék, de az volt az első, ahol konkrétan a kártyákat tudtuk módosítani. Kockákkal kapcsolatos “készletépítés” is…

A Pinata Partyval először a 2 évvel ezelőtti Társasjátékok Ünnepén találkoztam, akkor sikerült néhány játszma erejéig összeismerkednünk. Korrekt játéknak éreztem, de úgy hiszen, hogy ott nem tudatosult bennem, hogy a doboz tartalma mennyi variációs lehetőséget nyújt. Sőt, az a valószínű, hogy minden menetben ugyanazt a két lépéslapkát használtuk. De a játék hatalmas kiállítói változata így is szórakoztató volt. Azért jó, hogy újra játszhattam vele, mert most többet mutatott magából a Pinata Party. No, de lássuk, miről is van szó: https://youtu.be/OO65kXRfOek A felvételezés előtt Anettel kipróbáltunk több lépéspárost, illetve pontozást, és azt kell, hogy mondjam, nagyon más érzete volt a játszmáknak….

Én tényleg nagyon tudok örülni ezeknek a kis dobozos kártyajátékoknak, amelyek folyton bebizonyítják, hogy simán lehet bennük annyi (sőt, néha több is), mint a nagyobb, drágább, “túlgyártott” rokonaikban. Az Uga Buga imádnivalóan hangulatos partijáték, amely egyrészt nagyon vicces, másrészt viszont komoly koncentrációt, és egy picike taktikai érzéket is igényel. Mutatom: https://youtu.be/HicMj_l_z30 Most biztosan lehetne egy kicsit élcelődni azon, hogy miért is tetszik nekem ennyire ez az ősemberesdi, de még a felvételezést is különösen szórakoztatónak találtam. 😀 Fogadjunk, hogy egy csomóan úgy gondolják, hogy ez gyerekeknek szóló játék. Én óvakodnék az ilyen kijelentésektől. Vannak olyan rettenetesen komoly felnőttek, akik ezt a…

Úgy észleltem, hogy a Century – Spice Roadot elég nagy érdeklődéssel fogadta a társasjátékos közösség, és mivel egészen korán kiderült, hogy Fűszerút néven magyarul is meg fog jelenni, nyilván itthon is több szó esett róla. Mutatom, hogy miről is van szó: https://youtu.be/fTk4RpJwrvY Egyszerű és jól működő mechanikákból épül a Fűszerút, ízlésesen lettek összeválogatva. A legérdekesebb része a “kézépítés”, azaz, hogy a kezdetben egységes, erősen limitált lapkészletünket milyen irányba visszük el. Úgy számolgattuk, hogy a cserekártyák ugyanazt a gyarapodást eredményezik, így ilyen szempontból nincsenek jobb/rosszabb lapok, viszont az adott helyzet (aktuális lapkészlet) mégis árnyalja a felhasználhatóságukat. Kettesben és négyesben sikerült kipróbálnom,…

A nálam csak néhány évvel fiatalabb Abalone teljesen lenyűgözött, amikor sok-sok évvel ezelőtt először volt szerencsénk egymáshoz. Iskolai környezetben történt ez, és tulajdonképpen a gyerekekkel együtt fedeztem fel szépségeit. Lehet, hogy sokak számára furcsa lehet megjelenésről, kivitelezésről beszélni, pedig az absztrakt játékoknál is fontos kérdés ez. Az Abalone letisztultsága mind külsőre, mind belsőre kiemelkedő. Olyan, amit jó kézbe venni, és bizony az egyszerű szabályrendszer komoly mélységeket rejt, amelyek nem néhány játék alatt bukkannak fel, meg kell dolgozni értük. Mutatom: https://youtu.be/WeF6cI-q7oc Bevallom, nem is nagyon tudok mit hozzátenni, mert ez valójában az a kategória, amit valaki vagy szeret, vagy nem, ritkán…